2012. június 8., péntek
2012. május 27., vasárnap
2012. május 22., kedd
2012. május 18., péntek
2012. április 13., péntek
Pro és kontra
Az időjárásról: Az első, amire mindenki felhívta a figyelmünket kiutazásunk előtt: "Vigyél meleg ruhákat, főleg esőkabátot, sapkát-sálat, vízálló bakancsot, mert ott nagyon cudar idő van! Mindig borús az ég és esik az eső." Nos, a valóság ettől 90%-ban eltér! Az időjárás nem fáraszt le, magyarán nem leszel tőle depressziós és nem kell úgy kimenned az utcára, mintha a Mount Everest-et szeretnéd megmászni. Viszont az idő változékony. Nagyon könnyen előfordulhat - velünk is volt ilyen -, hogy szikrázó napsütésben elmentünk itt a környéken sétálni, majd betértünk a boltba 5 percre és mikor kijöttünk 45 fokos szögben esett az eső. Persze vannak napok, amikor borús az idő, de akad legalább ugyanennyi napos is. A leginkább befolyásoló tényező a szél, tekintve hogy tengerparti városban élünk. A szélnek két fokozata van: fúj vagy nem fúj. Ha fúj, akkor viszont nagyon és célszerű sapkával és kesztyűvel felszerelkezni. A helyieket ilyen értelemben könnyen meg lehet ismerni, mert sok esetben egy szál polóban szaladgálnak...
A szelektív hulladékról: Ami meglepő volt számunkra, hogy a szelektív hulladékgyűjtés egyáltalán nem egy megszervezet történet. Legalábbis nem találsz szelektív kukákat az utcákon és mindenféle felhívást, hogy ide ezt gyűjtsd, oda pedig azt. Meglepő, de valahogy ez a József Attila lakótelepen sokkal jobban működött... Internetes keresgélést követően, a helyi sportközpontnál találtunk egy szelektív hulladékgyűjtő szigetet, úgyhogy hetente egy-egy este oda szoktam vinni a szemetünket.
A közösségi közlekedésről: A buszvezetőknek is két kategóriája létezik: kedves vagy bunkó. Nem egyszer volt rá példa, hogy próbálnak mindenféle trükkel átverni, hogy mennyi is a jegy és hogy nem tud visszaadni stb-stb. Lényeges különbség, hogy a busszal való közlekedés drágának mondható, de a buszok viszonylag tiszták. Az emberek sorba állnak a megállókban - ezt otthon nehéz lenne elképzelni. És itt is léteznek emeletes buszok (duble-decker bus), amit nagyon bírok. Pont olyan lelkesen mászok fel az emeletre és ülök le lehetőleg legelőre, mint a kisgyerekek. :)
(A buszokról és vezetőikről még egy későbbi bejegyzésben írunk...)
A vonatokkal eddig nagyon meg vagyunk elégedve! Percre pontosak, tiszták és gyorsak. Mindehhez képest, rövidebb távon jobb árban vannak a buszhoz képest.
A várakozásról: Ha várakozni kell valamiért (pl. buszra), akkor elmondható a skótokról, hogy birka türelmük van! Volt rá példa, hogy egy órányi várakozásnál annyi ingert váltott ki az előttem álló 70 körüli néniből az egész, hogy az órájára nézett. Ebből is látszik, hogy nem egy stresszes népség...
A fiatalságról: A kamaszok sok esetben taj parasztok. Flegmák, szemetelnek, gyújtogatnak, hógolyóval dobálják az ablakodat...legalábbis ezeket tapasztaltuk. Valószínűleg ez amolyan jómódból és unalomból fakadó egyveleg. Viszont elgondolkoztat minket, hogyha netán egyszer gyerekünk lesz, akkor szeretnénk-e, ha ilyen közegbe járna nap mint nap? A válasz szerintem egyszerű és egyértelmű: nem.
A segítőkészségről: Ha kérdésed van egy üzletben, akkor maximális mértékben meghallgatnak és válaszolnak a kérdésedre. Nem odáznak el, hogy "megint egy hülye vevő"... Pl. megállt Kata új órája és gondoltuk, hogy veszünk bele egy elemet. Az óraboltban elmondtuk, hogy mi a gondunk és a hölgy készségesen elmondta, hogyha a pöcköt visszanyomjuk az órán, akkor újra ketyegni fog. Saját birkaságunkon elnevettük magunkat...majd az eladó teljes komolysággal ránk nézett, hogy ne nevessünk, mert ez másokkal is gyakran előfordul. Úgyhogy arcomat áthatotta a komolyság, mint a Brian életében a katonákét, amikor kimondták, hogy "Fikusz Kukisz"...
Tömören elsőre ennyit gondoltam, de még hosszasan lehetne sorolni. Erről még a későbbiekben valószínűleg írunk.
Zoli
A szelektív hulladékról: Ami meglepő volt számunkra, hogy a szelektív hulladékgyűjtés egyáltalán nem egy megszervezet történet. Legalábbis nem találsz szelektív kukákat az utcákon és mindenféle felhívást, hogy ide ezt gyűjtsd, oda pedig azt. Meglepő, de valahogy ez a József Attila lakótelepen sokkal jobban működött... Internetes keresgélést követően, a helyi sportközpontnál találtunk egy szelektív hulladékgyűjtő szigetet, úgyhogy hetente egy-egy este oda szoktam vinni a szemetünket.
A közösségi közlekedésről: A buszvezetőknek is két kategóriája létezik: kedves vagy bunkó. Nem egyszer volt rá példa, hogy próbálnak mindenféle trükkel átverni, hogy mennyi is a jegy és hogy nem tud visszaadni stb-stb. Lényeges különbség, hogy a busszal való közlekedés drágának mondható, de a buszok viszonylag tiszták. Az emberek sorba állnak a megállókban - ezt otthon nehéz lenne elképzelni. És itt is léteznek emeletes buszok (duble-decker bus), amit nagyon bírok. Pont olyan lelkesen mászok fel az emeletre és ülök le lehetőleg legelőre, mint a kisgyerekek. :)
(A buszokról és vezetőikről még egy későbbi bejegyzésben írunk...)
A vonatokkal eddig nagyon meg vagyunk elégedve! Percre pontosak, tiszták és gyorsak. Mindehhez képest, rövidebb távon jobb árban vannak a buszhoz képest.
A várakozásról: Ha várakozni kell valamiért (pl. buszra), akkor elmondható a skótokról, hogy birka türelmük van! Volt rá példa, hogy egy órányi várakozásnál annyi ingert váltott ki az előttem álló 70 körüli néniből az egész, hogy az órájára nézett. Ebből is látszik, hogy nem egy stresszes népség...
A fiatalságról: A kamaszok sok esetben taj parasztok. Flegmák, szemetelnek, gyújtogatnak, hógolyóval dobálják az ablakodat...legalábbis ezeket tapasztaltuk. Valószínűleg ez amolyan jómódból és unalomból fakadó egyveleg. Viszont elgondolkoztat minket, hogyha netán egyszer gyerekünk lesz, akkor szeretnénk-e, ha ilyen közegbe járna nap mint nap? A válasz szerintem egyszerű és egyértelmű: nem.
A segítőkészségről: Ha kérdésed van egy üzletben, akkor maximális mértékben meghallgatnak és válaszolnak a kérdésedre. Nem odáznak el, hogy "megint egy hülye vevő"... Pl. megállt Kata új órája és gondoltuk, hogy veszünk bele egy elemet. Az óraboltban elmondtuk, hogy mi a gondunk és a hölgy készségesen elmondta, hogyha a pöcköt visszanyomjuk az órán, akkor újra ketyegni fog. Saját birkaságunkon elnevettük magunkat...majd az eladó teljes komolysággal ránk nézett, hogy ne nevessünk, mert ez másokkal is gyakran előfordul. Úgyhogy arcomat áthatotta a komolyság, mint a Brian életében a katonákét, amikor kimondták, hogy "Fikusz Kukisz"...
Tömören elsőre ennyit gondoltam, de még hosszasan lehetne sorolni. Erről még a későbbiekben valószínűleg írunk.
Zoli
2012. február 6., hétfő
Natural English - Pre-Intermediate
Múlt kedden elkezdődött az angolozásom. Még mielőtt belevágnék a sűrűjébe, írnék erről egy kis felvezetést. Mielőtt kiköltöztünk Skóciába, előtte már majdnem egy évig jártam angolra, hétvégenként 3 órára. Ez gyakorlatilag arra volt jó, hogy az egyébként totálisan nulla angolomat, egy normálisabb alapra fel lehessen hozni. Hosszú-hosszú évekig tanítottak nekem angolt, több-kevesebb sikerrel, de inkább kevesebbel. Részben ez az én hibám is, hogy nem tanultam rendesen, de sokszor az oktatási színvonallal is baj volt. A legnagyobb problémát abban láttuk, hogy nem mertem megmukkanni. Ez olyan szinten fejlődött, hogy amikor novemberben kint jártunk, Kata időnként teljesen le volt döbbenve felbátorodásomon, hogy itt kértem ezt, ott kértem azt és valahogy csak-csak sikerült minden. Úgyhogy angoltanáromnak Vikinek, ezúton is nagy-nagy köszönet jár: KÖSZI! :)
Most januárban pedig arra mentünk rá, hogy keressünk egy helyet, ahol ezt tovább lehetne fejleszteni. A saját logikánk és ajánlás alapján, a hónap közepén bementünk az Aberdeen College-ba. Sajnos már későn, mert a január 30-án kezdődő kurzusok megteltek. Legközelebb áprilisban lehetne jelentkezni, ami augusztusban indulna, de addig nem várhatunk. Ami nagy előnye lett volna, hogy lehet ösztöndíjat kapni, megtérítik az utazásod és mégiscsak a főiskolán vagy, ahol egy csomó más jó dolgot is találhatsz.
Mivel ez nem jött össze, egyik ebédszünetben a komplett fogászati csapat ráállt a nyelvtanfolyam keresésre, így találtunk rá az International House-ra, Aberdeenben. Beneveztünk egy 4 hetes, heti 3x2 órás tanfolyamra. Interneten bejelentkeztünk, kiküldtek egy tesztet, kitöltöttem, visszaküldtük és szóltak, hogy kedden du. 1-re menjek be. Így is tettem, ahol újra kitöltették velem ugyanazt a tesztet, majd beszélgetnem kellett egy nénivel. Nagyon kedves volt. Elárulta, hogy van itt Stonehavenben a parton egy nagyon-nagyon jó fagyizó, amit tegnap meg is találtam, de még nem teszteltem le. Egy szó, mint száz, elbeszélgettünk és ezzel felmérte, hogy kb. milyen szinten lehetek. Mivel minden megértettem és valahogy mindent elhadováltam neki, így a pre-intermediate csoportba sorolt.
Ezt követően odaküldtek hozzám egy fiatalabb srácot, aki aláíratott velem néhány papírt, mint egy gyépésnek megmutatta az órarendet, hogy mikor jöjjek és bekísért a csoportomhoz. Mielőtt belökött volna az órára, természetesen közölte, hogy érezzem jól magam és élvezzem meg minden. Na most én nagy svunggal beléptem és az összes mosoly az arcomra fagyott!... A látvány a következő volt. "U" alakban asztalok, ahol balról-jobbra az alábbi színeket látod: fekete-sárga-fehér-szürke-szürke-fekete-szürke-sárga-fekete-szürke-szürke. Valamint én, mint jóformán egyetlen fehér. Szóval egy tucat ember, akikről később kiderült, hogy a világ teljesen különböző helyeiről jöttek és ugyanúgy tudnak kb. angolul, mint én. Hogy mely nemzetek is képviseltetik magukat? Thaiföld, Malaysia, Columbia, Venezuella, Dubai, Angola, Olaszország és még egy-két más nemzet, köztük én képviselem Magyarországot. Mondanom sem kell, hogy fogalmuk sincs, hogy hol van...
Kezdeti riadalmam egyébként gyorsan tovaszállott. Nyilván nem azt vártam, hogy csupa vörhenyes, skótszoknyás helyi fog ott ülni, de azt hittem, hogy Európa azért nagyobb számban képviselteti majd magát. Most éreztem először azt, hogy Aberdeen tényleg a tengeri olajfúrásból él. Nyílván nem azért vannak itt ezek az emberkék, mert hogy olyan gyönyörű Aberdeen és a homokos tengerpartja...
A múlt hét alapján az egyik dubai és columbiai sráccal találtam meg legjobban a hangot. A dubai srác megkért, hogy dumáljak neki a saját nyelvemen, majd felordított a haverjának, hogy figyelj má' hát ez baszki ez spanyolul beszél!... :)
Aztán van még egy lány, aki csadort visel és egyáltalán nem tudok vele mit kezdeni... Zavar, hogy nem látom az arcát, csak a szemét. Főleg így angolon, ahol azért célszerű látni a másik száját és gesztikulációját, mert megkönnyíti az activityt. Valamint nem is nagyon beszél fiúkkal és férfi tanárokkal, ami vagy azért van, mert nem tud angolul vagy mert nem szabad. Azért így viszonylag nehéz lehet érvényesülni...
Érdekes a kulturális sokszínűség. A thai és a szaúd-arábiai angolnál kevés nehezebben érthetővel találkoztam...hozzájuk képest a skótok BBC angol beszélnek. A thai gyerek "beszélt" a saját filmjeinek színésznőiről. Picit felajzott lett, úgyhogy jobb is hogy nem értettem. A szaúdi csávónál az volt a jó, hogy pörgött a nyelve ezerrel. Azóta tudom az "always" helyes kiejtését, ami egyszerűen csak álváj... Illetve azt is megtudtam, hogy dubaiban valószínűleg könnyebb megélni, ha a király szülinapja alkalmából mindenkinek ad £2000-ot és egy hét szabadságot...
Zoli
Most januárban pedig arra mentünk rá, hogy keressünk egy helyet, ahol ezt tovább lehetne fejleszteni. A saját logikánk és ajánlás alapján, a hónap közepén bementünk az Aberdeen College-ba. Sajnos már későn, mert a január 30-án kezdődő kurzusok megteltek. Legközelebb áprilisban lehetne jelentkezni, ami augusztusban indulna, de addig nem várhatunk. Ami nagy előnye lett volna, hogy lehet ösztöndíjat kapni, megtérítik az utazásod és mégiscsak a főiskolán vagy, ahol egy csomó más jó dolgot is találhatsz.
 |
| Aberdeen College |
Mivel ez nem jött össze, egyik ebédszünetben a komplett fogászati csapat ráállt a nyelvtanfolyam keresésre, így találtunk rá az International House-ra, Aberdeenben. Beneveztünk egy 4 hetes, heti 3x2 órás tanfolyamra. Interneten bejelentkeztünk, kiküldtek egy tesztet, kitöltöttem, visszaküldtük és szóltak, hogy kedden du. 1-re menjek be. Így is tettem, ahol újra kitöltették velem ugyanazt a tesztet, majd beszélgetnem kellett egy nénivel. Nagyon kedves volt. Elárulta, hogy van itt Stonehavenben a parton egy nagyon-nagyon jó fagyizó, amit tegnap meg is találtam, de még nem teszteltem le. Egy szó, mint száz, elbeszélgettünk és ezzel felmérte, hogy kb. milyen szinten lehetek. Mivel minden megértettem és valahogy mindent elhadováltam neki, így a pre-intermediate csoportba sorolt.
Ezt követően odaküldtek hozzám egy fiatalabb srácot, aki aláíratott velem néhány papírt, mint egy gyépésnek megmutatta az órarendet, hogy mikor jöjjek és bekísért a csoportomhoz. Mielőtt belökött volna az órára, természetesen közölte, hogy érezzem jól magam és élvezzem meg minden. Na most én nagy svunggal beléptem és az összes mosoly az arcomra fagyott!... A látvány a következő volt. "U" alakban asztalok, ahol balról-jobbra az alábbi színeket látod: fekete-sárga-fehér-szürke-szürke-fekete-szürke-sárga-fekete-szürke-szürke. Valamint én, mint jóformán egyetlen fehér. Szóval egy tucat ember, akikről később kiderült, hogy a világ teljesen különböző helyeiről jöttek és ugyanúgy tudnak kb. angolul, mint én. Hogy mely nemzetek is képviseltetik magukat? Thaiföld, Malaysia, Columbia, Venezuella, Dubai, Angola, Olaszország és még egy-két más nemzet, köztük én képviselem Magyarországot. Mondanom sem kell, hogy fogalmuk sincs, hogy hol van...
Kezdeti riadalmam egyébként gyorsan tovaszállott. Nyilván nem azt vártam, hogy csupa vörhenyes, skótszoknyás helyi fog ott ülni, de azt hittem, hogy Európa azért nagyobb számban képviselteti majd magát. Most éreztem először azt, hogy Aberdeen tényleg a tengeri olajfúrásból él. Nyílván nem azért vannak itt ezek az emberkék, mert hogy olyan gyönyörű Aberdeen és a homokos tengerpartja...
A múlt hét alapján az egyik dubai és columbiai sráccal találtam meg legjobban a hangot. A dubai srác megkért, hogy dumáljak neki a saját nyelvemen, majd felordított a haverjának, hogy figyelj má' hát ez baszki ez spanyolul beszél!... :)
Aztán van még egy lány, aki csadort visel és egyáltalán nem tudok vele mit kezdeni... Zavar, hogy nem látom az arcát, csak a szemét. Főleg így angolon, ahol azért célszerű látni a másik száját és gesztikulációját, mert megkönnyíti az activityt. Valamint nem is nagyon beszél fiúkkal és férfi tanárokkal, ami vagy azért van, mert nem tud angolul vagy mert nem szabad. Azért így viszonylag nehéz lehet érvényesülni...
Érdekes a kulturális sokszínűség. A thai és a szaúd-arábiai angolnál kevés nehezebben érthetővel találkoztam...hozzájuk képest a skótok BBC angol beszélnek. A thai gyerek "beszélt" a saját filmjeinek színésznőiről. Picit felajzott lett, úgyhogy jobb is hogy nem értettem. A szaúdi csávónál az volt a jó, hogy pörgött a nyelve ezerrel. Azóta tudom az "always" helyes kiejtését, ami egyszerűen csak álváj... Illetve azt is megtudtam, hogy dubaiban valószínűleg könnyebb megélni, ha a király szülinapja alkalmából mindenkinek ad £2000-ot és egy hét szabadságot...
Zoli
2012. február 2., csütörtök
1 hónapja Skóciában
Ó, mit nem adtam volna egy hónappal ezelőtt azért, hogy olvashassam a mostani írásomat! Összefoglalva az egészet. Jól érezzük magunkat, mostmár elkezdtünk berendezkedni, hozzászokni az itteni léthez...felfogni azt, hogy a tengerparton élünk. Bár néha még mindig hihetetlen, hogy tényleg itt vagyunk.
A skótok általában rendesek. Túl sok helyes pasi nincs, de helyes csajok sincsenek. Van egy-két kigyúrt skót férfi, akiket mi "harcos"-nak hívunk. A tinédzserek...rosszak. Szemetelnek, sikongnak, kiabálnak.
Egyik nap a rendelő előtt pl. azzal játszottak, hogy kólásdobozba öntöttek öngyújtófolyadékot, és felgyújtották. Na erre egyik beteg ki is hívta a rendőrséget és a tűzoltókat. Az utóbbiak ott voltak 10 perc múlva - persze a kölykök már sehol -, de tudták, hogy a közeli iskolából jöttek és a tűzoltó szépen el is ment az iskolába. A rendőrök pedig másnap jöttek ki jegyzőkönyvet felvenni. Az egyik rendőr annyira tetszett az asszisztensemnek, hogy alig lehetett berángatni a rendelőbe dolgozni. :) Szóval azért nem marad büntetés nélkül...reméljük.
Aztán azt is észrevettük, hogy a buszsofőrök nagyon taplók lenni. Erre van is egy sztorim. Egyik reggel, amikor busszal mentem be, a megszokott alacsony padlós busz helyett egy magasabb jött, sofőrnek mondom, hogy hova kérem a jegyet és odaadtam neki egy 20 £-ost. Erre közölte, hogy hát nem tud visszaadni, majd gyűjt a buszmegállóknál, és mikor leszállok, visszaad. Mondom jó. Utazunk utazunk, elérkezünk a leszállásomhoz. Kérdeztem tőle, hogy akkor hol a visszajáróm, na ekkor motyorgott valamit, az orra alatt, de addigra egy utas már látta a szenvedést az arcomon és oda is jött megkérdezni, hogy adjon-e aprót, mire a sofőr közölte hogy nem kell. Kinyitott egy ládikát, ami tele volt apróval, és kb. hozzámvágta a pénzt. Na ezen eléggé felhúztam ám magam és a mai napig nem tudom hova tenni.
A rendelőbe úgy néz ki egy új asszisztens jön és nemsokára a másik fogorvos, Pedro is megérkezik, aki portugál. Hát nagyon kiváncsi leszek.
Ja igen, közben Zoli elkezdett angolra járni, de erről majd szerintem ő ír egy bejegyzést. Nagyon vicces!
Időközben intézem a papírügyeimet is.
Időrendben a következőknek kell lennie:
1. Lakás, albérlet, bérelt szoba, bármi, ami igazolja, hogy Te itt laksz. Ezt nekünk Noémi intézte, de nem volt túl egyszerű. Mint megtudtuk, helyi referencia nélkül nagyon nehéz albérletet találni. (Tipp azoknak, akik bajba kerülnek ezzel kapcsolatban: próbáljanak referenciát kérni ismerősöktől, akik kint laknak, vagy próbáljanak ismerősökhöz bejelentkezni...ha van ilyen.)
2. Brit bankszámla
Itt Skóciában ajánlani tudom a LLoyds TSB-t, állítólag náluk a legkönnyebb számlát nyitni külföldiként. Mi ezt már meg is tettük. Ami az utolsó papírmunkát illeti, az intézkedő nénike felajánlotta, hogy bedobja a rendelőbe, ahol dolgozom, mert úgyis arra lakik. Hát nem édes?
Jah igen, a bankszámlához már kellett egy "utility bill" vagyis egy számla, ami a Te nevedre szól, tehát albérletben ugye a legelső, hogy átíratod a nevedre a gázt, a villanyt vagy a netet.
3. National Insurance Number (NI)
Ezt egy központi hivatalnál kell igényelni, időpontot kell kérni, és egy 20 perces interjú keretében megkérdezik, hogy eddig hol laktál, most hol laksz, mennyi ideje laksz ott, mikor érkeztél az UK-ba.
Ez a NI az olyan, mint nálunk a TB, de ez itt mindenhol kell, úgyhogy fontos.
Amivel viszont bajban vagyok azok az itteni ruhák. Először is egy csomó nemzetközi márka hiányzik innen. Pl. nincs se Mango, se Berschka, se TallyWeil, pedig ezekhez már úgy hozzá vagyok szokva. És az itteni divat, hát...katasztrófa a köbön. Itt most az a divat, hogy úgy öltöznek, mint a nagymamám. Kötött óriásgombos kardigánok, meg olyan pólók, hogy az egész hasam kivan belőle. A cipők otrombák, szóval amióta kint vagyunk én még egy darab ruhát nem vettem. Ez azért durva, nem?!
Jó, hogy van mondjuk H&M, meg láttam 1 db Zarát, dehát többre gondoltam. Itt nagy divat az Abercrombie márka, főleg fiatalabbak körében (egy pulcsi 25 000 Ft körül mozog).
Állítólag Dundeeban van valami nagy outlet központ, na alig várom már hogy legyen autónk.
Ha minden igaz jövő hét végén veszünk is vagy max. még egy hét, és soha többé tapló buszsofőr, vagy 30 perc didergés a buszmegállóban!
Most hirtelenjében ennyi.
Kata
A skótok általában rendesek. Túl sok helyes pasi nincs, de helyes csajok sincsenek. Van egy-két kigyúrt skót férfi, akiket mi "harcos"-nak hívunk. A tinédzserek...rosszak. Szemetelnek, sikongnak, kiabálnak.
Egyik nap a rendelő előtt pl. azzal játszottak, hogy kólásdobozba öntöttek öngyújtófolyadékot, és felgyújtották. Na erre egyik beteg ki is hívta a rendőrséget és a tűzoltókat. Az utóbbiak ott voltak 10 perc múlva - persze a kölykök már sehol -, de tudták, hogy a közeli iskolából jöttek és a tűzoltó szépen el is ment az iskolába. A rendőrök pedig másnap jöttek ki jegyzőkönyvet felvenni. Az egyik rendőr annyira tetszett az asszisztensemnek, hogy alig lehetett berángatni a rendelőbe dolgozni. :) Szóval azért nem marad büntetés nélkül...reméljük.
Aztán azt is észrevettük, hogy a buszsofőrök nagyon taplók lenni. Erre van is egy sztorim. Egyik reggel, amikor busszal mentem be, a megszokott alacsony padlós busz helyett egy magasabb jött, sofőrnek mondom, hogy hova kérem a jegyet és odaadtam neki egy 20 £-ost. Erre közölte, hogy hát nem tud visszaadni, majd gyűjt a buszmegállóknál, és mikor leszállok, visszaad. Mondom jó. Utazunk utazunk, elérkezünk a leszállásomhoz. Kérdeztem tőle, hogy akkor hol a visszajáróm, na ekkor motyorgott valamit, az orra alatt, de addigra egy utas már látta a szenvedést az arcomon és oda is jött megkérdezni, hogy adjon-e aprót, mire a sofőr közölte hogy nem kell. Kinyitott egy ládikát, ami tele volt apróval, és kb. hozzámvágta a pénzt. Na ezen eléggé felhúztam ám magam és a mai napig nem tudom hova tenni.
A rendelőbe úgy néz ki egy új asszisztens jön és nemsokára a másik fogorvos, Pedro is megérkezik, aki portugál. Hát nagyon kiváncsi leszek.
Ja igen, közben Zoli elkezdett angolra járni, de erről majd szerintem ő ír egy bejegyzést. Nagyon vicces!
Időközben intézem a papírügyeimet is.
Időrendben a következőknek kell lennie:
1. Lakás, albérlet, bérelt szoba, bármi, ami igazolja, hogy Te itt laksz. Ezt nekünk Noémi intézte, de nem volt túl egyszerű. Mint megtudtuk, helyi referencia nélkül nagyon nehéz albérletet találni. (Tipp azoknak, akik bajba kerülnek ezzel kapcsolatban: próbáljanak referenciát kérni ismerősöktől, akik kint laknak, vagy próbáljanak ismerősökhöz bejelentkezni...ha van ilyen.)
2. Brit bankszámla
Itt Skóciában ajánlani tudom a LLoyds TSB-t, állítólag náluk a legkönnyebb számlát nyitni külföldiként. Mi ezt már meg is tettük. Ami az utolsó papírmunkát illeti, az intézkedő nénike felajánlotta, hogy bedobja a rendelőbe, ahol dolgozom, mert úgyis arra lakik. Hát nem édes?
Jah igen, a bankszámlához már kellett egy "utility bill" vagyis egy számla, ami a Te nevedre szól, tehát albérletben ugye a legelső, hogy átíratod a nevedre a gázt, a villanyt vagy a netet.
3. National Insurance Number (NI)
Ezt egy központi hivatalnál kell igényelni, időpontot kell kérni, és egy 20 perces interjú keretében megkérdezik, hogy eddig hol laktál, most hol laksz, mennyi ideje laksz ott, mikor érkeztél az UK-ba.
Ez a NI az olyan, mint nálunk a TB, de ez itt mindenhol kell, úgyhogy fontos.
Amivel viszont bajban vagyok azok az itteni ruhák. Először is egy csomó nemzetközi márka hiányzik innen. Pl. nincs se Mango, se Berschka, se TallyWeil, pedig ezekhez már úgy hozzá vagyok szokva. És az itteni divat, hát...katasztrófa a köbön. Itt most az a divat, hogy úgy öltöznek, mint a nagymamám. Kötött óriásgombos kardigánok, meg olyan pólók, hogy az egész hasam kivan belőle. A cipők otrombák, szóval amióta kint vagyunk én még egy darab ruhát nem vettem. Ez azért durva, nem?!
Jó, hogy van mondjuk H&M, meg láttam 1 db Zarát, dehát többre gondoltam. Itt nagy divat az Abercrombie márka, főleg fiatalabbak körében (egy pulcsi 25 000 Ft körül mozog).
Állítólag Dundeeban van valami nagy outlet központ, na alig várom már hogy legyen autónk.
Ha minden igaz jövő hét végén veszünk is vagy max. még egy hét, és soha többé tapló buszsofőr, vagy 30 perc didergés a buszmegállóban!
Most hirtelenjében ennyi.
Kata
2012. február 1., szerda
A papírpénz
Az Egyesült Királyság általában igyekszik mindenben különbözni Európától. Beszélhetünk itt a két csapos mosdóról, a közlekedésről vagy akár a fontról. Bár ez utóbbit inkább okos ötletnek tartom. Szerintem jobban jártak, hogy nem vezették be az eurót, mert így stabilabb és kiszámíthatóbb a valutájuk.
De ki hinné, hogy még ezen belül is lehet különcködni?!
A skótok is "igyekeznek" elszakadni angliától - ez mondjuk földrajzi adottságaikból fakadóan picit nehéz lesz, de azért FREEDOM! Így lehet az, hogy három skót bank (Clydesdale Bank, Bank of Scotland, The Royal Bank of Scotland plc), további 4 féle papírpénzt nyom mindegyik címletből (£5, £10, £20, £50). Valamint, az internet tanulsága szerint a felsorolt bankok £100-os bankjegyet is forgalomba hoztak, de ilyennel még nem találkoztam. A múlt héten összegyűjtöttem a £10 és £20 fontos bankjegyeket, íme (ha rákattintasz a képre, akkor megjelenik nagyobb méretben):
Tehát az angol fontot is beleszámítva, mindegyik címletből 5 féle létezik. A címletek között két hasonlóság van, ez pedig a méretük és az értékük. Ami fontos, hogy Skóciában lehet fizetni az angolok pénzével. (Nem próbáltam, de szerintem fordítva ez nem működik!...)
Angliának a pénzét elég nehéz felismerni... Amelyik bankjegy előlapján II. Erzsébet királynő szerepel, na az angol! Nem bonyolítják túl a dolgot. Viszont az igazság az, hogy a skót pénzek nekem sokkal jobban tetszenek. Színesebbek, szebbek és változatosabbak.
Különcködés képpen, én szívesen látnék pl. £25-os skót bankjegyeket...
Zoli
De ki hinné, hogy még ezen belül is lehet különcködni?!
A skótok is "igyekeznek" elszakadni angliától - ez mondjuk földrajzi adottságaikból fakadóan picit nehéz lesz, de azért FREEDOM! Így lehet az, hogy három skót bank (Clydesdale Bank, Bank of Scotland, The Royal Bank of Scotland plc), további 4 féle papírpénzt nyom mindegyik címletből (£5, £10, £20, £50). Valamint, az internet tanulsága szerint a felsorolt bankok £100-os bankjegyet is forgalomba hoztak, de ilyennel még nem találkoztam. A múlt héten összegyűjtöttem a £10 és £20 fontos bankjegyeket, íme (ha rákattintasz a képre, akkor megjelenik nagyobb méretben):
 |
| Angol és skót papírpénzek |
Tehát az angol fontot is beleszámítva, mindegyik címletből 5 féle létezik. A címletek között két hasonlóság van, ez pedig a méretük és az értékük. Ami fontos, hogy Skóciában lehet fizetni az angolok pénzével. (Nem próbáltam, de szerintem fordítva ez nem működik!...)
Angliának a pénzét elég nehéz felismerni... Amelyik bankjegy előlapján II. Erzsébet királynő szerepel, na az angol! Nem bonyolítják túl a dolgot. Viszont az igazság az, hogy a skót pénzek nekem sokkal jobban tetszenek. Színesebbek, szebbek és változatosabbak.
Különcködés képpen, én szívesen látnék pl. £25-os skót bankjegyeket...
Zoli
2012. január 26., csütörtök
2012. január 24., kedd
Északi fény - I. felvonás
- Te figyu! Az az északi fény?
- Nem, nem...az a főút fénye a dombon.
- Nemár! Nézd az egész égen olyan világos.
- Dehát...nem zöld. Nem kéne zöldnek lennie?
- Hm...jó, ha nagyon nézem akkor egy kicsit zöldes. Csukd be a szemed és hirtelen nyisd ki! Na?!... Ugye hogy zöld?!
- Na jó, mostmár csak képzelem, hogy az. Vagy mégsem?
- Szerintem is zöldes... vagy nem? Az előrejelzés szerint elvileg látnunk kéne.
Majd...Kata és Zoli állnak az esőben még 2 percig, "hirtelen" ránéznek az északi fényre, végül megcsinálják ezt a képet... Hogy az északi fény-e vagy nem, azt döntsétek el.
(Szerintem az. Kata)
- Nem, nem...az a főút fénye a dombon.
- Nemár! Nézd az egész égen olyan világos.
- Dehát...nem zöld. Nem kéne zöldnek lennie?
- Hm...jó, ha nagyon nézem akkor egy kicsit zöldes. Csukd be a szemed és hirtelen nyisd ki! Na?!... Ugye hogy zöld?!
- Na jó, mostmár csak képzelem, hogy az. Vagy mégsem?
- Szerintem is zöldes... vagy nem? Az előrejelzés szerint elvileg látnunk kéne.
Majd...Kata és Zoli állnak az esőben még 2 percig, "hirtelen" ránéznek az északi fényre, végül megcsinálják ezt a képet... Hogy az északi fény-e vagy nem, azt döntsétek el.
(Szerintem az. Kata)
BrewDog in Aberdeen
Az egyik nap benéztünk az aberdeeni főiskolára, hogy feltehessük kérdéseinket az angol nyelvtanfolyammal kapcsolatban és hogy leadjam a jelentkezésemet. Sajnos, már este 6-7 magasságában nem találtunk senkit, aki illetékes lett volna az ügyben. Annyi értelme viszont mindenképpen volt, hogy megnéztük belülről a helyi főiskolát és van némi összehasonlítunk, a hazai felsőfokú intézményekhez képest. Könnyen meglehet, hogy nem utóljára jártunk itt...idővel majd ez is kiderül.
Mivel túl sok dolgot nem tudtunk elintézni és a busz indulásáig volt kb. egy óránk, azt terveztük, hogy beülünk a helyi Starbucksba és iszunk egy forró csokit és egy cappucino-t. Hihetetlen, de 6-kor bezárt a helyi Startbucks és így kénytelenek voltunk másik vendéglátó egységet keresni...így találtunk rá a BrewDog Bar-ra! Na, itt se forró csoki, se Heineken nincs!...
Viszont volt egy nagyon jó hely, aminek nagyon jó designja van, füstmentes, fiatalos és ahol csak sör van. Azt hiszem ezt hívják úgy, hogy Mennyország! :) Viszonylag gyorsan rájöttem, hogy itt nem lehet olyan sört kapni, amit a boltban veszel, hanem valami egységes kinézetre épülő helyi sörök vannak. A csapos srácot megkérdeztük, hogy mit is ajánlana nekünk (konkrétan nekem...). Két kostolót adott, amikről elmagyarázta, hogy mi-mi és végül a mangós mellett döntöttünk. Katát az illata - engem inkább az íze fogott meg. Majd az alcohol tartalma, mert elég erős söröket árulnak.
A helyről azt érdemes tudni, hogy a söröket saját maguk készítik és nem hozzák kereskedelmi forgalomba. (Bár én találkoztam vele a Union Square-en...) Igyekeznek a különlegesebb ízekkel és designjukkal kitűnni. Angliában egy, míg Skóciában három bárjuk van.
Sajnos a fényképezőnk merülőben volt, így nem sikerült egy értelmes képet sem csinálunk. Hiánypótlásként nézzétek meg az alábbi videót, abból szerintem lejön a hely hangulata.
Zoli
Mivel túl sok dolgot nem tudtunk elintézni és a busz indulásáig volt kb. egy óránk, azt terveztük, hogy beülünk a helyi Starbucksba és iszunk egy forró csokit és egy cappucino-t. Hihetetlen, de 6-kor bezárt a helyi Startbucks és így kénytelenek voltunk másik vendéglátó egységet keresni...így találtunk rá a BrewDog Bar-ra! Na, itt se forró csoki, se Heineken nincs!...
 |
| BrewDog Beers |
Viszont volt egy nagyon jó hely, aminek nagyon jó designja van, füstmentes, fiatalos és ahol csak sör van. Azt hiszem ezt hívják úgy, hogy Mennyország! :) Viszonylag gyorsan rájöttem, hogy itt nem lehet olyan sört kapni, amit a boltban veszel, hanem valami egységes kinézetre épülő helyi sörök vannak. A csapos srácot megkérdeztük, hogy mit is ajánlana nekünk (konkrétan nekem...). Két kostolót adott, amikről elmagyarázta, hogy mi-mi és végül a mangós mellett döntöttünk. Katát az illata - engem inkább az íze fogott meg. Majd az alcohol tartalma, mert elég erős söröket árulnak.
A helyről azt érdemes tudni, hogy a söröket saját maguk készítik és nem hozzák kereskedelmi forgalomba. (Bár én találkoztam vele a Union Square-en...) Igyekeznek a különlegesebb ízekkel és designjukkal kitűnni. Angliában egy, míg Skóciában három bárjuk van.
Sajnos a fényképezőnk merülőben volt, így nem sikerült egy értelmes képet sem csinálunk. Hiánypótlásként nézzétek meg az alábbi videót, abból szerintem lejön a hely hangulata.
Zoli
2012. január 22., vasárnap
Robert Burns ünnepség
Meghívást kaptunk egy tradícionális skót estre, Robert Burns születésnapjának ünneplésére. Túl sok mindent nem tudtunk az eseményről, csak annyit, hogy lesz finom kaja, és Robert Burns verseket fognak felolvasni, amiből mi semmit nem fogunk érteni, mert skótul lesznek.
Az egész ünnepség egy templom oldalsó részében volt megtartva. Olyan fél7 körül érkeztünk meg, 4en jöttünk magyarok, bennem ugyan volt egy kisebb fenntartás, hogy miként fognak minket fogadni a skótok egy skót ünnepségem, azonban a félelmem hamar elszállt. A másik magyar pár, akivel mentünk ismerték Kate-et korábbról. Kateről azt kell tudni, hogy egy 70 körüli, igen életvidám nénike. Látszott rajta, hogy nagyon örült nekünk, be is mutatott barátnőjének, Joannak. Később mellettük ültünk az estén.
A teremben 3 hosszú asztal volt felállítva, mi a középső asztal közepén foglaltunk helyet. Kate rögtön szólt is a közösség lelkészének, hogy külföldi vendégek is vannak, aki hamarosan meg is jelent asztalunknál, hogy üdvözöljön minket. Kb 100 ember vett részt az eseményen, voltak 4 évestől a 70-ig mindenki, vegyes társaság volt, mindenki szépen kiöltözve. Többen tradícionális skót öltözetben, ami még ünnepélyesebbé tette az estét.
Hamarosan megkértek embereket, hogy segítsenek kihordani a konyhából a leveseket, és döbbenetünkre rögtön vagy 10-15 ember felpattant, hogy megkaphassuk a "Cock a Leekie" névre hallgató levesünket. Ez csirkéből, és hagymából készült, eléggé hasonlított a magyar húslevesre, és jól meg is volt fűszerezve, szóval igazán finom volt. Önkéntesek vitték vissza a tényérokat, és önkéntesek hozták ki a főfogást, ami az egyik skót nemzeti étel, a Haggis volt. Mielőtt kiosztották volna, megáldották az ételt. Körbevitték a teremben egy tálon, miközben egy skót dudás játszott. Majd egy fiatal nő a Haggis ízéről és illatáról mondott egy skót verset. Persze már csorgott a nyálunk, hogy mi is ehessünk.
A Haggis nagyon hasonlít a magyar májas hurkára. Joan azt mondta, hogy jobb ha nem tudjuk, mi van benne...de egy idős nénike elkotyogta, hogy vesétől kezdve, máj és egyéb belsőségek vannak benne, dehát iszonyatosan finom volt. Kaptunk krumplipürét is hozzá, meg karalébé és répapürét, hát hmmm... nyammi nagyon jó volt. A fél asztal azt leste, hogy vajon ízlik e nekünk a Haggis, és utána kérdezgették is. De mivel semmit nem hagytunk a tányéron, ez elég nyilvánvaló volt. A húst... vagyis ugye ami a Haggisba kell, a helyi hentes szolgáltatta, és mindenki azt mondta nekünk, hogy az ott a legjobb hentes a környéken... mint kiderült, van egy boltjuk itt Stonehavenben is (az előző bejegyzésben erről már írt Zoli is), már alig várom hogy kipróbáljuk.
Közben megtudtam Joanról, hogy élt néhány évet Omanban és Dubaiban is, ahol arab gyerekeket tanított, így megtanult egy kicsit arabul is. Sajnos elhagyta a férje és hazajött, most nem messze Aberdeentől tanít egy általános iskolában, és emellett minden második hétvégén elvisz egy kisgyereket moziba, színházba, mert a szülei nem engedhetik meg maguknak. Úgy hívják ezt itt, hogy " Befriend a child", és ennek a mozgalomnak a támogatására gyűjtöttek az estén (kb. £400 jött össze). Nagyon jó dolognak találom, de mondta, hogy Magyarországon ilyen nincs, és ezen le is döbbent egy kicsit. Igen, itt ugyanis az számít szegény gyereknek, akinek nincs X-box-a. Otthon nem is lehetne ezt megvalósítani igazából, mert annyi a szegény gyerek. Ezt nem is mondtam Joannak, hogy még a fűtés sincs mindig biztosítva az iskolákban.
Sok érdekességet tudtunk meg Joantól, és Kate-től, pl. nekem újdonság volt, hogy 2 skót zászló van.
Az egyik, a kék zászló fehér kereszttel, ez a jobban ismert, és része a brit zászlónak is (ez is újdonság volt nekem) és egy sárga, amiben egy oroszlán van.
Azt is megtudtam, hogy a skótok nem szeretik ha leskótszoknyázzák a skót szoknyát, hiszen az nem is szoknya, hanem egy "coat" vagyis inkább felöltő vagy kabát.
Desszertnek egy pudinkgféleséget kaptunk, ami annyira nem ízlett az embereknek... majd jöttek a versek. Vagyis inkább a felszólalók, akik vicces történeteket meséltek skótul. Ezt mi nemigazán értettük, de a többiek rettenetesen jókat vidultak, az biztos. Mondjuk addigra már a kiosztott skót whiskey-k és borok is megtették hatásukat. Majd versek következtek, végül kávét és teát osztottak.
Joan még mesélt a helyi papról is, hogy a pap igazából meleg. Ennek ellenére ott volt 2 gyereke, a volt felesége, aki teljesen elfogadta a történteket és a pap jelenlegi partnere. Ez kissé ledöbbentett megint, mondtam is hogy ilyen otthon nem történhetne meg, majd megbeszéltük, hogy igazából az a fontos, hogy jó közösségteremtő ereje van, jó humora és szeretik nagyon az emberek.
Ezután következett a tánc... amire először nemigazán voltam vevő, meg nem is tudtuk a tánclépéseket. Azonban mindneki szépen gyorsan segített összerámolni a cuccokat. Lerámoltuk a poharakat és tányérokat, a férfiak pedig elrámolták az asztalokat, majd elhúzták a szinpadi függönyt, ahol a kis együttes hamar rá is zendített és kezdődött a tánc. Zoli berángatott, nem volt mese. A skót tánc kissé hasonlít az ír táncra... ahogy Szilvi mondta, amit a Titanicban táncoltak a fedélközben, és nagyon jó, ritmusos, hamar megtanulható volt.
Sajnos azonban indulnunk kellett haza, mert ment az utolsó buszunk, így fél 12kor elvitt minket Szilvi férje a buszmegállóba, és éppenhogy elkaptuk a buszunkat.
Úton hazafelé láttuk végre a szombat-esti lázat Aberdeenben, sok-sok szórakozóhellyel, fiatallal. Aggódtam is kissé, hogy milyen társaság lesz a buszon, de teljesen rendben volt minden. Az emberek beszélgettek egymással a buszon...mármint teljesen ismeretlen emberek is, mi meg szépen magyarul beszélgettünk Zolival, és most először valaki megkérdezte tőlünk, hogy mégis honnan valósiak vagyunk, mert hallgatott mnket és nem tudta kitalálni. Mondtam, hogy magyarok, és hogy általában lengyelnek néznek itt minket. (Mert állítólag sok itt a lengyel, de én még eggyel sem találkoztam.) De mondta, hogy nem hasonlít a nyelvünk a lengyelre, és megkért, hogy győzzem meg 2 mondatban, hogy miért menjen Budapestre. Hát megpróbáltam, de azt hiszem sose tudom meg sikerült-e, ugyanis a következő buszmegállónál leszállt.
Hamarosan aztán mi is... nem kellett sokáig altatni minket. :)
Ui.: A fényképeket itt tudjátok megnézni!
Kata
Az egész ünnepség egy templom oldalsó részében volt megtartva. Olyan fél7 körül érkeztünk meg, 4en jöttünk magyarok, bennem ugyan volt egy kisebb fenntartás, hogy miként fognak minket fogadni a skótok egy skót ünnepségem, azonban a félelmem hamar elszállt. A másik magyar pár, akivel mentünk ismerték Kate-et korábbról. Kateről azt kell tudni, hogy egy 70 körüli, igen életvidám nénike. Látszott rajta, hogy nagyon örült nekünk, be is mutatott barátnőjének, Joannak. Később mellettük ültünk az estén.
A teremben 3 hosszú asztal volt felállítva, mi a középső asztal közepén foglaltunk helyet. Kate rögtön szólt is a közösség lelkészének, hogy külföldi vendégek is vannak, aki hamarosan meg is jelent asztalunknál, hogy üdvözöljön minket. Kb 100 ember vett részt az eseményen, voltak 4 évestől a 70-ig mindenki, vegyes társaság volt, mindenki szépen kiöltözve. Többen tradícionális skót öltözetben, ami még ünnepélyesebbé tette az estét.
Hamarosan megkértek embereket, hogy segítsenek kihordani a konyhából a leveseket, és döbbenetünkre rögtön vagy 10-15 ember felpattant, hogy megkaphassuk a "Cock a Leekie" névre hallgató levesünket. Ez csirkéből, és hagymából készült, eléggé hasonlított a magyar húslevesre, és jól meg is volt fűszerezve, szóval igazán finom volt. Önkéntesek vitték vissza a tényérokat, és önkéntesek hozták ki a főfogást, ami az egyik skót nemzeti étel, a Haggis volt. Mielőtt kiosztották volna, megáldották az ételt. Körbevitték a teremben egy tálon, miközben egy skót dudás játszott. Majd egy fiatal nő a Haggis ízéről és illatáról mondott egy skót verset. Persze már csorgott a nyálunk, hogy mi is ehessünk.
 |
| Haggis |
A Haggis nagyon hasonlít a magyar májas hurkára. Joan azt mondta, hogy jobb ha nem tudjuk, mi van benne...de egy idős nénike elkotyogta, hogy vesétől kezdve, máj és egyéb belsőségek vannak benne, dehát iszonyatosan finom volt. Kaptunk krumplipürét is hozzá, meg karalébé és répapürét, hát hmmm... nyammi nagyon jó volt. A fél asztal azt leste, hogy vajon ízlik e nekünk a Haggis, és utána kérdezgették is. De mivel semmit nem hagytunk a tányéron, ez elég nyilvánvaló volt. A húst... vagyis ugye ami a Haggisba kell, a helyi hentes szolgáltatta, és mindenki azt mondta nekünk, hogy az ott a legjobb hentes a környéken... mint kiderült, van egy boltjuk itt Stonehavenben is (az előző bejegyzésben erről már írt Zoli is), már alig várom hogy kipróbáljuk.
Közben megtudtam Joanról, hogy élt néhány évet Omanban és Dubaiban is, ahol arab gyerekeket tanított, így megtanult egy kicsit arabul is. Sajnos elhagyta a férje és hazajött, most nem messze Aberdeentől tanít egy általános iskolában, és emellett minden második hétvégén elvisz egy kisgyereket moziba, színházba, mert a szülei nem engedhetik meg maguknak. Úgy hívják ezt itt, hogy " Befriend a child", és ennek a mozgalomnak a támogatására gyűjtöttek az estén (kb. £400 jött össze). Nagyon jó dolognak találom, de mondta, hogy Magyarországon ilyen nincs, és ezen le is döbbent egy kicsit. Igen, itt ugyanis az számít szegény gyereknek, akinek nincs X-box-a. Otthon nem is lehetne ezt megvalósítani igazából, mert annyi a szegény gyerek. Ezt nem is mondtam Joannak, hogy még a fűtés sincs mindig biztosítva az iskolákban.
Sok érdekességet tudtunk meg Joantól, és Kate-től, pl. nekem újdonság volt, hogy 2 skót zászló van.
Az egyik, a kék zászló fehér kereszttel, ez a jobban ismert, és része a brit zászlónak is (ez is újdonság volt nekem) és egy sárga, amiben egy oroszlán van.
Azt is megtudtam, hogy a skótok nem szeretik ha leskótszoknyázzák a skót szoknyát, hiszen az nem is szoknya, hanem egy "coat" vagyis inkább felöltő vagy kabát.
Desszertnek egy pudinkgféleséget kaptunk, ami annyira nem ízlett az embereknek... majd jöttek a versek. Vagyis inkább a felszólalók, akik vicces történeteket meséltek skótul. Ezt mi nemigazán értettük, de a többiek rettenetesen jókat vidultak, az biztos. Mondjuk addigra már a kiosztott skót whiskey-k és borok is megtették hatásukat. Majd versek következtek, végül kávét és teát osztottak.
Joan még mesélt a helyi papról is, hogy a pap igazából meleg. Ennek ellenére ott volt 2 gyereke, a volt felesége, aki teljesen elfogadta a történteket és a pap jelenlegi partnere. Ez kissé ledöbbentett megint, mondtam is hogy ilyen otthon nem történhetne meg, majd megbeszéltük, hogy igazából az a fontos, hogy jó közösségteremtő ereje van, jó humora és szeretik nagyon az emberek.
Ezután következett a tánc... amire először nemigazán voltam vevő, meg nem is tudtuk a tánclépéseket. Azonban mindneki szépen gyorsan segített összerámolni a cuccokat. Lerámoltuk a poharakat és tányérokat, a férfiak pedig elrámolták az asztalokat, majd elhúzták a szinpadi függönyt, ahol a kis együttes hamar rá is zendített és kezdődött a tánc. Zoli berángatott, nem volt mese. A skót tánc kissé hasonlít az ír táncra... ahogy Szilvi mondta, amit a Titanicban táncoltak a fedélközben, és nagyon jó, ritmusos, hamar megtanulható volt.
Sajnos azonban indulnunk kellett haza, mert ment az utolsó buszunk, így fél 12kor elvitt minket Szilvi férje a buszmegállóba, és éppenhogy elkaptuk a buszunkat.
Úton hazafelé láttuk végre a szombat-esti lázat Aberdeenben, sok-sok szórakozóhellyel, fiatallal. Aggódtam is kissé, hogy milyen társaság lesz a buszon, de teljesen rendben volt minden. Az emberek beszélgettek egymással a buszon...mármint teljesen ismeretlen emberek is, mi meg szépen magyarul beszélgettünk Zolival, és most először valaki megkérdezte tőlünk, hogy mégis honnan valósiak vagyunk, mert hallgatott mnket és nem tudta kitalálni. Mondtam, hogy magyarok, és hogy általában lengyelnek néznek itt minket. (Mert állítólag sok itt a lengyel, de én még eggyel sem találkoztam.) De mondta, hogy nem hasonlít a nyelvünk a lengyelre, és megkért, hogy győzzem meg 2 mondatban, hogy miért menjen Budapestre. Hát megpróbáltam, de azt hiszem sose tudom meg sikerült-e, ugyanis a következő buszmegállónál leszállt.
Hamarosan aztán mi is... nem kellett sokáig altatni minket. :)
Ui.: A fényképeket itt tudjátok megnézni!
Kata
Finding a Rent II/III.
Folytatom a lakáskereséssel kapcsolatos bejegyzésünket, melynek az első részét itt tudjátok elolvasni.
Szóval a legnagyobb kérdés, ha így Nagy-Britannián belül északabra jössz, hogy hol is szeretnél élni?
Ami a legfőbb érvként szólt volna a mi esetünkben Aberdeen mellett:
Ami ellene szólt:
Ezeknek a keresztezésükből döntöttünk inkább Stonehaven mellett. A város populációja kb. 10 ezer fő. Van itt kórház, könyvtár, kisebb-nagyobb ABC (itt Co-operative lánc van), hentes, kulcsmásoló, sportbolt, gyógyszertár, ruhabolt, videotéka, iskola, ruhabolt, pub, fodrászat (bár itt minden utcában van három...). Tehát igazából minden olyan, amire a hétköznapi életben szükséged lehet. A hentesről megtudtuk, hogy van egy boltja Aberdeenben is és a helyiek istenítik. Amikor pedig a kulcsmásolónál voltam, akkor elmesélte nekem, hogy milyen nagyon nehéz csoportba került a skót nemzeti együttes a 2014 selejtezőkön. És valóban...Gera és Dzsudzsák nagyon-nagyon jó játékos. Na de vissza az eredeti témához!
A legnagyobb "probléma" talán a tömegközlekedés. Kb. óránként indul- és érkezik busz Aberdeenbe és a környező városokba, ami eléggé meghatározza az életedet, miközben minden 10-20 percre lenne... A másik hibája a buszozásnak, hogy drága. A közeli Portlethenbe £3.30-ért visz, míg Aberdeenbe £5. A bérlet egy hónapra £70. Tekintve, hogy az üzemanyagárak közel megegyeznek a hazai benzinárakkal, így elmondható, hogy két embernek megéri autóval közlekednie, semmint bérletet vennie. A kényelemről nem is beszélve, így azon vagyunk, hogy mihamarabb autót tudjunk venni. Ha minden jól megy, akkor pár hét múlva orvosoljuk ezt a "problémát", de ne rohanjunk ennyire előre!
A lakásunkról pár mondat... Ha Stonehavenben bérelsz lakást, akkor érdemes tudnod, hogy ugyanazért a pénzért kb. 1 szobával többet kaphatsz, mint Aberdeenben vagy állapotát tekintve sokkal szebbet és jobbat. Egy párnak (pontosabban a mi igényeinknek) kb. £500-600 a bérlés, amire még rájön egy adó (Council Tax) és a rezsiköltség. Ezekről majd a harmadik részben fogok bővebben írni, amikor már egyértelmű lesz számunkra is, hogy mennyi az annyi. Nekünk úgy tűnik, hogy jó áron sikerült egy jó helyen lévő, egy hálószobás, kb. 45 nm-es lakást bérelnünk. A tengerparttól, a busztól és az ABC-től kb. 100 m-re, a főtértől 200 m-re, a kikötőtől 500 m-re lakunk. A lépcsőház és a ház utcafrontja eléggé lepattant, de a tetőtérben lévő második emeleti lakásunk teljesen jó állapotú. Lássátok képekben!
Kérdeztétek, hogy hol lehet albérleteket keresni, így összegyűjtöttem párat amiket mi nézegettünk:
- www.aberdeenlets.co.uk
- www.acandco.com
- www.aspc.co.uk
- www.citylets.co.uk
- www.findaproperty.com
- www.gumtree.com
- www.mpmleasing.co.uk
Természetesen, aki keres, az még találhat más ügynökségeket, gyűjteményeket.
Bármilyen kérdésetek akadna, akkor szóljatok hozzá a blogon vagy küldjetek e-mailt!
Zoli
Szóval a legnagyobb kérdés, ha így Nagy-Britannián belül északabra jössz, hogy hol is szeretnél élni?
Ami a legfőbb érvként szólt volna a mi esetünkben Aberdeen mellett:
- nyüzsgő városi élet
- pubok, szórakozóhelyek és éttermek tömkelege
- gondtalan tömegközlekedés
Ami ellene szólt:
- szürkék a házak (10%-ban találsz rózsaszínes házakat, ami igazából ugyanúgy szürke)
- Aberdeen bármilyen hihetetlen, de koszos
- drágábbak az albérletek
- ismert a közlekedési dugó fogalma
Ezeknek a keresztezésükből döntöttünk inkább Stonehaven mellett. A város populációja kb. 10 ezer fő. Van itt kórház, könyvtár, kisebb-nagyobb ABC (itt Co-operative lánc van), hentes, kulcsmásoló, sportbolt, gyógyszertár, ruhabolt, videotéka, iskola, ruhabolt, pub, fodrászat (bár itt minden utcában van három...). Tehát igazából minden olyan, amire a hétköznapi életben szükséged lehet. A hentesről megtudtuk, hogy van egy boltja Aberdeenben is és a helyiek istenítik. Amikor pedig a kulcsmásolónál voltam, akkor elmesélte nekem, hogy milyen nagyon nehéz csoportba került a skót nemzeti együttes a 2014 selejtezőkön. És valóban...Gera és Dzsudzsák nagyon-nagyon jó játékos. Na de vissza az eredeti témához!
A legnagyobb "probléma" talán a tömegközlekedés. Kb. óránként indul- és érkezik busz Aberdeenbe és a környező városokba, ami eléggé meghatározza az életedet, miközben minden 10-20 percre lenne... A másik hibája a buszozásnak, hogy drága. A közeli Portlethenbe £3.30-ért visz, míg Aberdeenbe £5. A bérlet egy hónapra £70. Tekintve, hogy az üzemanyagárak közel megegyeznek a hazai benzinárakkal, így elmondható, hogy két embernek megéri autóval közlekednie, semmint bérletet vennie. A kényelemről nem is beszélve, így azon vagyunk, hogy mihamarabb autót tudjunk venni. Ha minden jól megy, akkor pár hét múlva orvosoljuk ezt a "problémát", de ne rohanjunk ennyire előre!
A lakásunkról pár mondat... Ha Stonehavenben bérelsz lakást, akkor érdemes tudnod, hogy ugyanazért a pénzért kb. 1 szobával többet kaphatsz, mint Aberdeenben vagy állapotát tekintve sokkal szebbet és jobbat. Egy párnak (pontosabban a mi igényeinknek) kb. £500-600 a bérlés, amire még rájön egy adó (Council Tax) és a rezsiköltség. Ezekről majd a harmadik részben fogok bővebben írni, amikor már egyértelmű lesz számunkra is, hogy mennyi az annyi. Nekünk úgy tűnik, hogy jó áron sikerült egy jó helyen lévő, egy hálószobás, kb. 45 nm-es lakást bérelnünk. A tengerparttól, a busztól és az ABC-től kb. 100 m-re, a főtértől 200 m-re, a kikötőtől 500 m-re lakunk. A lépcsőház és a ház utcafrontja eléggé lepattant, de a tetőtérben lévő második emeleti lakásunk teljesen jó állapotú. Lássátok képekben!
 |
| "Here is the house" - Depeche Mode :) |
 |
| A lakáshoz tartozó lépcsőház és az előszoba (szemben a beépített szekrény) |
 |
| Fürdő/WC, zuhanykabinnal |
 |
| Háló, ami kicsit kupis... jobbra gardróbot rejt az ajtó |
 |
| Nappali, egy-két dobozzal és ideiglenes, de működő megoldásokkal... |
 |
| Konyha, amiből a mosogatógép hiányzik a legjobban, de túlélhető |
Kérdeztétek, hogy hol lehet albérleteket keresni, így összegyűjtöttem párat amiket mi nézegettünk:
- www.aberdeenlets.co.uk
- www.acandco.com
- www.aspc.co.uk
- www.citylets.co.uk
- www.findaproperty.com
- www.gumtree.com
- www.mpmleasing.co.uk
Természetesen, aki keres, az még találhat más ügynökségeket, gyűjteményeket.
Bármilyen kérdésetek akadna, akkor szóljatok hozzá a blogon vagy küldjetek e-mailt!
Zoli
2012. január 17., kedd
15.napja Skóciában - Mit együnk vacsorára?
Az első döbbenet akkor ért bennünket a kkót ételekkel kapcsolatban...nos amikor először kilátogattunk. Az ételek itt kinnt magyar szemmel nézve enyhén szólva is ehetetlenek. Az első kolbászt konkrétan majdnem kiköptem. Zoli szerencsésebb volt a csirkés Tikka Massalájával...sültkrumplival. Én meg- megintcsak gondoltam, hogy vagánykodok tradicionális skót ebédet rendeltem. Ehhez tudni kell, hogy tradicionális skót kaják nincsenek.. hacsaknem a sült krumplit nevezzük annak, ugyanis azt mindenhez kapsz minden mennyiségben. Kapsz a lasagnához, a rendelt hamburgeredhez, a mexikói kajához, mindenhez. Szóval kicsit már unjuk a sültkrumplit itt kinnt.
Még a múltkor meghívtak minket Noémiék vacsorázni egy helyre, ott én már gondoltam, hogy maradok a hagyományos ízeknél, és rendeltem egy adag csirkeszárnyat előételnek, és Ceasar salátás pizzát. Ez a következőképpen nézett ki: a csirkeszárny Isteni volt, de valami olyan erős szószt raktak rá, hogy a felét képtelen voltam megenni, a Cézár salátás pizzám pedig pizza alapra rárakva a Ceasar saláta. Ami szintén finom volt, de mást képzeltem el.
Étteremben az árak az egekben vannak. Ezt már láttuk a múltkor is..egy átlagos főfogás 10 Font körül van, ami a illanatnyi Ft árfolyamot tekintve 3850 Ft környéke. Hétvégén ugye megint bementünk Aberdeenbe, és hát ránktört az éhség, éppen a helyi bevásárlóközpontban- ahol nem McDonalds és Burger King van, hiszen ott csak a legalja eszik itt (meg mi)- hanem rendes éttelmek. Be is álltunk a Pizza Hutnál a sorba (!!!) hogy bekerüljünk, de volt ott egy mexikói kajálda mellette, ahol nem állt sor, na mi oda be is telepedtünk.
Túl sokat nem rendeltünk..egy vizet, egy kólát, és 2 csirkés enchiládát...és a vége borravalóval együtt 30 Font volt. (Ne is számoljatok utána) Persze ez az étterem is hamar megtelt utánunk, itt ugyanis nem túl nagy dolog hétvégén elmenni a családoddal vagy a barátaiddal egyet ebédelni. Szóval minden étterem tele van hétvégén Hétköznap nem tudom mert nem voltunk még bent a városban. Bár nem hinném, hogy pangna.
De azért hozzátenném, hogy a kiszolgálás végtelenül kedves, odajönnek megkérdezni, hogy ízlik e az étel, minden rendben volt e, mosolyognak, és nem rohangásznak, mint pók a falon, mivel nem 1 pincér van 200 vendégre felosztva, hanem 4-5-6 pincért látsz általában.
Vannak még ilyen kis éttermek is, fogjuk rá, hogy kifőzdék, ezek egyértelműen családi vállalkozások, van itt is Stonehavenben több is. Általában a nyugdíjasok esznek ott, egy főfogás általában 7-8 font körül van, ami főleg csirke és sült krumpli. Coleslaw saláta is nagyon közkedvelt, és finoman is csinálják. Azonban ezek a kifőzdék is elég drágák, ha 2 személy eszik, meg a kóla, meg a kávé, meg a süti... szóval hamar rájöttünk, hogy egy megoldás létezik: FŐZNÜNK KELL.
Ha ugyanis itthon főzünk, és napi étkezésre vásárlunk be, az 2 főnek 15-20 Fontból kihozható, de úgy, hogy abban már benne van a főkaja, a csokik, joghurtok, gyümölcsök, meg a háztartási szerek is. Lehet kapni finom déli gyümölcsöket, tegnapelőtt pl málnát ettünk, egyik nap előtte én meg epret, mandarint is eszünk elég sokat.
Szóval főzünk. Eddig csináltunk már paprikás csirkét, rántott husit, tortellinit, húsgolyócskákat krumplipürével, csirkés tortillát (tortilla nélkül, viszont rizzsel) salsa szósszal, ma éppen rizseshúst csinálunk, holnapra tejberizs lesz a vacsi. Ja igen, találtunk itt tejfölt, ami valami Isteni finom, úgyhogy valamikor tejfölös tészta is lesz.
A végére nagyon jó szakácsok leszünk, ha így haladunk.
Nos amióta a fenti szöveget megírtam, 2 vagy 3 nap is eltelt, addig is főzött Zoli finomakat, eddig a gombapaprikása vitte a prímet egyértelműen, ma spenót volt a soron. Amikor ettem bent a rendelőben, eszemben is volt, hogy pont olyan jó, mintha otthon lennék.
Kata
Még a múltkor meghívtak minket Noémiék vacsorázni egy helyre, ott én már gondoltam, hogy maradok a hagyományos ízeknél, és rendeltem egy adag csirkeszárnyat előételnek, és Ceasar salátás pizzát. Ez a következőképpen nézett ki: a csirkeszárny Isteni volt, de valami olyan erős szószt raktak rá, hogy a felét képtelen voltam megenni, a Cézár salátás pizzám pedig pizza alapra rárakva a Ceasar saláta. Ami szintén finom volt, de mást képzeltem el.
Étteremben az árak az egekben vannak. Ezt már láttuk a múltkor is..egy átlagos főfogás 10 Font körül van, ami a illanatnyi Ft árfolyamot tekintve 3850 Ft környéke. Hétvégén ugye megint bementünk Aberdeenbe, és hát ránktört az éhség, éppen a helyi bevásárlóközpontban- ahol nem McDonalds és Burger King van, hiszen ott csak a legalja eszik itt (meg mi)- hanem rendes éttelmek. Be is álltunk a Pizza Hutnál a sorba (!!!) hogy bekerüljünk, de volt ott egy mexikói kajálda mellette, ahol nem állt sor, na mi oda be is telepedtünk.
Túl sokat nem rendeltünk..egy vizet, egy kólát, és 2 csirkés enchiládát...és a vége borravalóval együtt 30 Font volt. (Ne is számoljatok utána) Persze ez az étterem is hamar megtelt utánunk, itt ugyanis nem túl nagy dolog hétvégén elmenni a családoddal vagy a barátaiddal egyet ebédelni. Szóval minden étterem tele van hétvégén Hétköznap nem tudom mert nem voltunk még bent a városban. Bár nem hinném, hogy pangna.
De azért hozzátenném, hogy a kiszolgálás végtelenül kedves, odajönnek megkérdezni, hogy ízlik e az étel, minden rendben volt e, mosolyognak, és nem rohangásznak, mint pók a falon, mivel nem 1 pincér van 200 vendégre felosztva, hanem 4-5-6 pincért látsz általában.
Vannak még ilyen kis éttermek is, fogjuk rá, hogy kifőzdék, ezek egyértelműen családi vállalkozások, van itt is Stonehavenben több is. Általában a nyugdíjasok esznek ott, egy főfogás általában 7-8 font körül van, ami főleg csirke és sült krumpli. Coleslaw saláta is nagyon közkedvelt, és finoman is csinálják. Azonban ezek a kifőzdék is elég drágák, ha 2 személy eszik, meg a kóla, meg a kávé, meg a süti... szóval hamar rájöttünk, hogy egy megoldás létezik: FŐZNÜNK KELL.
Ha ugyanis itthon főzünk, és napi étkezésre vásárlunk be, az 2 főnek 15-20 Fontból kihozható, de úgy, hogy abban már benne van a főkaja, a csokik, joghurtok, gyümölcsök, meg a háztartási szerek is. Lehet kapni finom déli gyümölcsöket, tegnapelőtt pl málnát ettünk, egyik nap előtte én meg epret, mandarint is eszünk elég sokat.
Szóval főzünk. Eddig csináltunk már paprikás csirkét, rántott husit, tortellinit, húsgolyócskákat krumplipürével, csirkés tortillát (tortilla nélkül, viszont rizzsel) salsa szósszal, ma éppen rizseshúst csinálunk, holnapra tejberizs lesz a vacsi. Ja igen, találtunk itt tejfölt, ami valami Isteni finom, úgyhogy valamikor tejfölös tészta is lesz.
A végére nagyon jó szakácsok leszünk, ha így haladunk.
Nos amióta a fenti szöveget megírtam, 2 vagy 3 nap is eltelt, addig is főzött Zoli finomakat, eddig a gombapaprikása vitte a prímet egyértelműen, ma spenót volt a soron. Amikor ettem bent a rendelőben, eszemben is volt, hogy pont olyan jó, mintha otthon lennék.
Kata
2012. január 14., szombat
Dunnottar Castle, Stonehaven
Sziasztok!
Most, hogy hétvégén végre van egy kis időnk töltögetünk fel képeket. No nézzük:
Ez egy általános reggeli napfelkelte itt nálunk, igaz n9 és f9 között.
Ugyanaz kicsit más szemszögből :)
Úton a Dunnottar Castle felé, ami tőlünk kb 1,5 mérföldre van, egy kis gyalogos túra, gyönyörű kilátással és drámai sziklákkal.
Ez már a vár.
És a vár belülről. Tudni kell, hogy egy ideig William Wallace is itt tartózkodott és a skót koronázási ékszereket is itt rejtegették. Vettünk egy éves belépőt, mert sejtjük, hogy többször fogunk még jönni.
Ez már úton hazafelé.
Volt ott még egy világháborús emlékmű is, annál csináltuk a következő képet:
Az emlékmű sajnos lemaradt, mert lemerült a gépünk.
A kikötő.
Hát ennyi egyenlőre, a Dunnottar kastélyos többi képeinket itt találjátok meg:
https://picasaweb.google.com/110402527189882009699/DunnottarCastleStonehaven?authkey=Gv1sRgCKOcj7j0seerrAE
Kata
Most, hogy hétvégén végre van egy kis időnk töltögetünk fel képeket. No nézzük:
Ugyanaz kicsit más szemszögből :)
Úton a Dunnottar Castle felé, ami tőlünk kb 1,5 mérföldre van, egy kis gyalogos túra, gyönyörű kilátással és drámai sziklákkal.
Ez már úton hazafelé.
Volt ott még egy világháborús emlékmű is, annál csináltuk a következő képet:
Az emlékmű sajnos lemaradt, mert lemerült a gépünk.
A kikötő.
Hát ennyi egyenlőre, a Dunnottar kastélyos többi képeinket itt találjátok meg:
https://picasaweb.google.com/110402527189882009699/DunnottarCastleStonehaven?authkey=Gv1sRgCKOcj7j0seerrAE
Kata
2012. január 12., csütörtök
Skócia, napsütés, Ed Sheeran
Hasonlóan gyönyörű idő van ma itt Stonehaven-ben, mint a videóklipben. Ez a zene jár a fejemben. Szép ez a nap!
2012. január 7., szombat
11. nap - The Microwave Oven
Amióta nem írtunk, nagyin sok minden történt, megérkezett például a cuccunk, amit elkezdtünk kirámolni, bár fôleg Zoli..mondjuk azt, hogy az esetek …95 százalékában Zoli rámolt ki. Szerencsére minden sérülésmentesen kijött… bár a gépemet még nem rámoltuk ki, csak a Macet, meg a tvt. Itt ha bedugjuk a konnektorba, a levegôbôl 30 ingyenes tv csatorna jön, amik elég jók, egyik este pl a Ratatouille-t néztük. Mindent angolul feliratozva is lehet nézni, persze ezt nem hiszem hogy miattunk, külföldiek miatt tennék, hanem a hallássérültek miatt. Viszont a látássérültek miatt meg- ha a feliratot bekapcsoljuk, néhol olyan is van, hogy elmondja egy nôi narrátor, hogy éppen mi történik. Pl: " Remit követi a szakács, szorosan a nyomában, van, de nem éri utol. Remi egyik hajóról a másikra ugrik, a szakács meg utána, de beleesik a vízbe"
Meg ugye 3 napja már dolgozom is. A beteganyag nagyon vegyes, érdekes betegségekkel találkozom itt. Napi 20-21 beteg van, ezek most fôleg kontrollok csak, egykét tömést csinálok, ha valami nagyon picit látok. Idáig imádom az amalgámtömést. Gyors, hatékony és egyszerû. Ma már egész jól ment az alapja a dolgoknak, a számítógépbe felvivés és a paírmunka intézése.. azt hiszem. Kezdek hozzászokni ehhez a digitális röntgenhez is.
Estére persze hullafáradt vagyok, beesek az ágyba.. ami a lényeg, hogy nem maga a munka fáraszt ki, hanem az angol. Nap végére néha elég nehezen értetem meg magam. A betegek néha visszakérdeznek, mert nem értik meg a szép angolos kiejtésemet.
A Scottish Gas-sal kapcsolatban, már másnap érkezett egy levél, hogy üdvözölnek, és beszéltünk velük, hogy a felszólító leveleket legyenek szívesek az ingatlanosnak küldeni, ezt meg is tették. Az ingatlanost utána mi is felhívtuk, egyrészt hogy elkérjük a szerzôdésünket- ugyanis az számít most nekünk lakcímkártyának, másrészt elmondani a felszólítóleveleket, harmadrészt hogy ellenôrizzék már le az egyik radiátort, mert szerintünk nem mûködik rendesen. Mindenre azt mondták hogy oké oké, persze persze el lesz intézve ne aggódjak. Hát kicsit szkeptikus vagyok effelôl. Mindenesetre a Zoli elment a papírokkal, és elhozta a szerzôdést.
Az elektromos radiátorunk miatt meg még hivogatni fogom ôket, nehogy "elfelejtsék".
Ma este (péntek) Zoli eljött a rendelôbe, onnan mentünk bevásárolni az Asdába (= majdnem Tesco), ahol megvettük azt a mikrót, amit mindketten már rég kiszemeltünk, és nagyon tetszett nekünk. Szép piros, nemrég üzemeltük be. Aztán vettünk még nagyon szép wc kefét.. bocsi mindenkitôl, de tényleg nagyon szép, meg kis fürdôszobai szettet hozzá. Meg telefont vettünk, mert jövôhéten jönnek bekötni a netet- reményeink szerint, de telefonvonalat is kapunk, és Zoli szerint akkor kell egy telefon is. Most éppen azt nyomogatja… avgy negyed órája pityeg vele.
Az albérletünkkkel kapcsolatban továbbra is kételyeink vannak.. egyrészt ugye papírvékonyak a falak, és most is hallom, hogy beszél a szomszéd- tegnap egy barátnôje volt itt és csajbuli volt, ma a pasija van itt J. Másrészt nagyon furának tartjuk, hogy az ajtónkon… már ami az albérletbe vezet egyetlen darab zár van. Amit szerintem még én is be tudnék nyomni, ha nagyon megfeszülnék. Megfigyeléseink szerint azonban mindenhol ilyen zár van.. szóval nem tudjuk, hogy aggódnunk kellene e miatta.
Hmmm…. JA! Megvannak az elônyei annak, hogy késôn kel a nap, reggel negyed kilenc körül, ui pont látom a napfelkeltét munkába menet (Noémi visz midnig), és ma reggel Zoli le is ment fotózni és gyönyörû képeket csinált a napfelkeltérôl. Majd feltöltjük, amint lesz netünk.
Meg a konyhánk is pofásodik, majd arról is.
Puszpuuusz!!!
Meg ugye 3 napja már dolgozom is. A beteganyag nagyon vegyes, érdekes betegségekkel találkozom itt. Napi 20-21 beteg van, ezek most fôleg kontrollok csak, egykét tömést csinálok, ha valami nagyon picit látok. Idáig imádom az amalgámtömést. Gyors, hatékony és egyszerû. Ma már egész jól ment az alapja a dolgoknak, a számítógépbe felvivés és a paírmunka intézése.. azt hiszem. Kezdek hozzászokni ehhez a digitális röntgenhez is.
Estére persze hullafáradt vagyok, beesek az ágyba.. ami a lényeg, hogy nem maga a munka fáraszt ki, hanem az angol. Nap végére néha elég nehezen értetem meg magam. A betegek néha visszakérdeznek, mert nem értik meg a szép angolos kiejtésemet.
A Scottish Gas-sal kapcsolatban, már másnap érkezett egy levél, hogy üdvözölnek, és beszéltünk velük, hogy a felszólító leveleket legyenek szívesek az ingatlanosnak küldeni, ezt meg is tették. Az ingatlanost utána mi is felhívtuk, egyrészt hogy elkérjük a szerzôdésünket- ugyanis az számít most nekünk lakcímkártyának, másrészt elmondani a felszólítóleveleket, harmadrészt hogy ellenôrizzék már le az egyik radiátort, mert szerintünk nem mûködik rendesen. Mindenre azt mondták hogy oké oké, persze persze el lesz intézve ne aggódjak. Hát kicsit szkeptikus vagyok effelôl. Mindenesetre a Zoli elment a papírokkal, és elhozta a szerzôdést.
Az elektromos radiátorunk miatt meg még hivogatni fogom ôket, nehogy "elfelejtsék".
Ma este (péntek) Zoli eljött a rendelôbe, onnan mentünk bevásárolni az Asdába (= majdnem Tesco), ahol megvettük azt a mikrót, amit mindketten már rég kiszemeltünk, és nagyon tetszett nekünk. Szép piros, nemrég üzemeltük be. Aztán vettünk még nagyon szép wc kefét.. bocsi mindenkitôl, de tényleg nagyon szép, meg kis fürdôszobai szettet hozzá. Meg telefont vettünk, mert jövôhéten jönnek bekötni a netet- reményeink szerint, de telefonvonalat is kapunk, és Zoli szerint akkor kell egy telefon is. Most éppen azt nyomogatja… avgy negyed órája pityeg vele.
Az albérletünkkkel kapcsolatban továbbra is kételyeink vannak.. egyrészt ugye papírvékonyak a falak, és most is hallom, hogy beszél a szomszéd- tegnap egy barátnôje volt itt és csajbuli volt, ma a pasija van itt J. Másrészt nagyon furának tartjuk, hogy az ajtónkon… már ami az albérletbe vezet egyetlen darab zár van. Amit szerintem még én is be tudnék nyomni, ha nagyon megfeszülnék. Megfigyeléseink szerint azonban mindenhol ilyen zár van.. szóval nem tudjuk, hogy aggódnunk kellene e miatta.
Hmmm…. JA! Megvannak az elônyei annak, hogy késôn kel a nap, reggel negyed kilenc körül, ui pont látom a napfelkeltét munkába menet (Noémi visz midnig), és ma reggel Zoli le is ment fotózni és gyönyörû képeket csinált a napfelkeltérôl. Majd feltöltjük, amint lesz netünk.
Meg a konyhánk is pofásodik, majd arról is.
Puszpuuusz!!!
2012. január 4., szerda
7. nap - Happy New Year
Előszöris 30-án esett le, hogy másnap Szilveszter lesz, majd az is, hogy a legközelebbi munkanapon én már dolgozom, ui 2-a, 3-e bank holiday itt.
31-én bementünk Zolival Aberdeenbe busszal..kb fél óra, de itt ilyen űrbuszok járnak, Zoli nagy csdálatára konnektorok is vannak benne, meg tisztaság, és meleg. Persze az 5 fontos árért (odavissza) legyen is.
Bennt belevetettük magunat a mobiltársaságok kínálatába, mindenhol nagyon kedvesek voltak, és segítőkészek, és nem vágtak fejeket, ha a fél órás nagymonológjuk után mégsem vettünk mobiltelefont. Mostmár azért kristályosodik a kép, hogy mit is szeretnénk, de majd később leírom.
Közkívánatra leírom az egy fontos boltos bevásárlólistánkat:
összesen fizettünk 25 fontot, minden 1 font így csak felsorolom, no nézzük:
-jegyzetfüzet
-szémítógépkábelek (konnektorból gépházb és monitorba megy meg egy usb-ől fényképezőgépbe megy)
-1 nagy konzervleves , gulyásleves szerű
-5 dbos paradicsomlevespor
-5dbos zöldséglevespor (nagyon finom volt)
-nagy bögre leveshez meg hozzá való kanál
-óriás Smarties
-csavarhúzókészlet
-Adidas tusfürdő
-mégegy jegyzetfüzet
-10 db színes toll
-nedves törlőkendő
-2db eldobható borotva
-150 darabos vattapamacs
-Always
-konnektorba átalakító 3db (x1font)
-hajkonicionáló
-10 db Sony tartós elemhead and Shoulders sampon
-3 db 33 cles Diétás cola
-óriás Toblerone
-6 dbos szövegkiemelő
Hát ennyi...illetv van még vmi, de nem tudtuk beazonosítani mi az kettle lead.
Ezután mentünk kajolni a McDonaldsba, itt az nagyon népszerű, de ott vmi kódot akart a net, így Burger Kingbe mentünk, ami eléggé pangott, mindegy ingyen volt a net, mi kávéztunk, neteztünk és csodálkoztunk a beeső embereken. NA oda tényleg csak az alja jár. Volt egy 3-4 fős társaság kb 16-17 évesek lehettek, de az egyik csaj ott ismaradt bealudva (?!). Később egyik helyi dolgozó próbálta kitessékelni, de nemigazán akart felébredni. A végkifejlet előtt mi leléptünk. Nézegettünk még cipőket, egykét ruhásboltot, Zolinak vettünk kesztyűt, aztán hazajöttünk. Estére meghívtuk Noémiéket magunkhoz. Találtunk egy helyen igazi frankfurti visrslit, ami itt nagy kuriózum, mert az itteni virlsi vagy kolbász nem is tudom minek nevezzem, nos enyhén szólva is ehetetlen. Nem is paráztam volna azon, hogy ez így elég lesz e amíg anyu fel nem hívott, és kérdezte mit csinálok nekik...húú..hááát...semmit...!!! Vagyis virslit! PErsze mindenféle rágcsát előkésztettünk, majd reményedtünk, hogy tulképp ők ettek otthon. A biztonság kedvéért csináltam szendvicseket.
Szerencsére Noémiék vacsiztak rendeset. Az este nagyon jól telt, sokat beszélgettünk, a gyerekeknek megmutattam a laptopon a Where's my water c játékot, az le is kötötte Szofit, meg engem, de egy idő után az egész társaság a gép körül ült, és segített Szofinak.
11 után kimentünk a kikötőbe megnézni a tűzgolyós felvonulást. NAgyon jó volt végre igazi skót dudásokat látni, igazi skótszoknyás öltözetben. Aztán jöttek dobosok, és végül éjfél után jöttek a tűzlabdások, akik egy elég nagy tűzgolyót pörgettek maguk körül. Sajnos fotót nem csináltunk, viszont rajtunk kívül mindenki, úgyhogy biztos találunk majd fotót meg videót erről a neten. Megható volt nekünk...illetve nekem ez az egész, hogy itt vagyunk. Nagyon sokan voltak egyébként, mi is csak egy kerítésre felállva láttuk a felvonulást.
Utána hazajöttünk, és bedőltünk az ágyba.
Elsején csodálatos napsütésre ébredtünk, és amint összekaptuk magunkat egyértelmű volt, hogy irány a part!!! Vittünk fényképezőgépet is, úgyhogy lesznek majd fotók.
Gyönyörű idő volt, kicsit fújt a szél.
Gondoltam, nah vagizom, és leveszem a sapimat. Kb 10 percig nem volt rajtam, ennek az lett a vége, hogy iszonyatosan elkezdett fájni a fülem, valamint az orrom is, olyan délután 6ig. A fotókon lehet is látni, először sapi nélkül, majd sapival, végül sapka ÉS kapucni volt rajtam.
Elsétáltunk a kikötőbe, ott beültünk a helyi pubba, kávézni. Iggen, Zoli mondta is hogy dejó is lenne itt a bátyjéival whiskey-sni. Az emberek nagyon kedvesek, többen boldog újévet kívántak nekünk, és egy idős bácsika is mondta nekünk, hogy milyen csodálatos időnk van ma. Hehe. Tökjó.
Sétálgattunk még Stonehavenben, felfedeztük a könyvtárat, a közösségi házat, van egykét utca ahonnan csdálatos kilátás nyílik a kikötőre.
Hazaérve én szenvedtem az el nem múló orrfolyásomtól, Zoli pedig felfedezte, hogy van egy halom levél itt a lépcsőházban a mi lakásunk címére. Elkezdte kinyitogatni, majd elkezdte felolvasni ''Final Notice'' (Végső felszólítás) Hát csodálatos. Az utolsó lakó nem fizetett be valami 130 fontot, és a felszólítóleveek csak jöttek és jöttek, míg az utolsóban már olyan van írva, hogy bejöhetnek, és kikapcsolhatják az áramot. Remek, REMEK, REMEK!!!!!!!!!!!! Rögtön hívtam Noémit, de mondta h ne aggódjak, mert az ünnepek alatt úgysem fogják kikapcsolni, és 4-én meg rögtön fel kell hívni az ingatlanközvetítő irodát, hogy azonnal intézkedjenek. Illetve ezt követően azért az össz áramfogyasztásunk miatt is elkezdtünk aggódni, ui Zoli lemérte, hogy csak egy radiátor ami a nappaliban van (és ami alig fűt) 1,5 kW-ot eszik óránként. Szóval amikor felhívom az ingtlanosokat, ezt is meg kell mondani, hogy szar a fűtés. (Noémiék tanácsára azt fogjuk mondani, hogy aggódunk a biztonságunk miatt, mert nem fűt rendesen, és nehogy túlmelegedjen és kigyulladjon. -mondjuk tény, hogy a másik fűtőtest jobban fűt.
Az albival kapcsolatban van egykét aggasztó dolog. Az egyik a fűtés ugye. Mondjuk az elég nagy. Én ugye eléggé fázós is vagyok mindemellé.
A másik az egyik szomszédunk. Egyik éjjel arra lettünk figyelmesek, hogy kiabálás van... de ezekben a házakban úgy lehet hallani, mintha a szomszéd szobában lenne a szomszéd. Szóval egy párocska lakik mellettünk, de ezek kb 1,5 órán keresztül úgy üvöltöztek egymással, hogy azt hittük, megölik egymást, de legalábbis szakítanak. Sajnos ezt nem tették meg, így még másnap is kiabáltak egyórásat, majd ma is délután. (Az ilyenek minek maradnak együtt????)
Következő fájó pontja az albinak a lépcsőház, ami elég ótvar, bár egy porszívózás sokat dobna rajta. Ja és nincs postaládánk, és a levelek csakúgy összevissza le vannak rakva a lépcsőkre. Bár, ha visszaemlékezek arra az albérletre, amit mi szintén 550-ért néztünk Aberdeenben, és még akkor sem költöztünk volna oda ha fizettek volna érte...nagyon nagyon sokat, még akkor sem- szóval ahhoz képest sokkal sokkal jobb, bár még van hova fejlődni.
Ma másodika van, délelőtt bementem Noémivel a rendelőbe, hogy átnézzük a számítógépes rendszert, meg berendezzük a rendelőt, ahol kezdeni fogok. Végül az ablaknélküliben kezdek, sztem ott leszek amíg Noémi is itt lesz (február vége)
Szóval szépen berendeztem magamnak kb úgy, ahogy aMedcoban voltak a dolgok, majd szépen mindent lejegyeztem, hogy mit hol fogok találni. Hát a számítógépes rendszer nem éppen egyszerű. Illetve itt ugye nem csak a számítógép van, hanem tulajdnképpen az egész itteni fogászati rendszer működése. Szóval ezzel kiválóan elment az egész nap. Nagyon kis családias a hangulat. Mindeközben Zoli otthon maradt ugyanis megérkeztem a cuccok!!!! -jeeeeeeeeeeeeee!!! Végülis a sok huzavona után mégiscsak jó, hogy így döntöttünk...ehhe. A legjobban a téliszaláminak örültem. írtam is egy dalt ennek örömére, 'Téliszalámi, yeaaah'', lett a címe. (Szóval tényleg nagyon örültem). Zoli a Macjének örült nagyon, mikorra azaértem, már ment is rajta a zene. Szegény nagyon szenvedett, hogy csak az androidos számítógépes játékaim zenéit hallhatta, mint ''zene", de azok is 10 percenként ismétlődtek. Tegnap estére már vergődött az unalomtól. Most nagyon serényen éppen a tévét rakja össze.
31-én bementünk Zolival Aberdeenbe busszal..kb fél óra, de itt ilyen űrbuszok járnak, Zoli nagy csdálatára konnektorok is vannak benne, meg tisztaság, és meleg. Persze az 5 fontos árért (odavissza) legyen is.
Bennt belevetettük magunat a mobiltársaságok kínálatába, mindenhol nagyon kedvesek voltak, és segítőkészek, és nem vágtak fejeket, ha a fél órás nagymonológjuk után mégsem vettünk mobiltelefont. Mostmár azért kristályosodik a kép, hogy mit is szeretnénk, de majd később leírom.
Közkívánatra leírom az egy fontos boltos bevásárlólistánkat:
összesen fizettünk 25 fontot, minden 1 font így csak felsorolom, no nézzük:
-jegyzetfüzet
-szémítógépkábelek (konnektorból gépházb és monitorba megy meg egy usb-ől fényképezőgépbe megy)
-1 nagy konzervleves , gulyásleves szerű
-5 dbos paradicsomlevespor
-5dbos zöldséglevespor (nagyon finom volt)
-nagy bögre leveshez meg hozzá való kanál
-óriás Smarties
-csavarhúzókészlet
-Adidas tusfürdő
-mégegy jegyzetfüzet
-10 db színes toll
-nedves törlőkendő
-2db eldobható borotva
-150 darabos vattapamacs
-Always
-konnektorba átalakító 3db (x1font)
-hajkonicionáló
-10 db Sony tartós elemhead and Shoulders sampon
-3 db 33 cles Diétás cola
-óriás Toblerone
-6 dbos szövegkiemelő
Hát ennyi...illetv van még vmi, de nem tudtuk beazonosítani mi az kettle lead.
Ezután mentünk kajolni a McDonaldsba, itt az nagyon népszerű, de ott vmi kódot akart a net, így Burger Kingbe mentünk, ami eléggé pangott, mindegy ingyen volt a net, mi kávéztunk, neteztünk és csodálkoztunk a beeső embereken. NA oda tényleg csak az alja jár. Volt egy 3-4 fős társaság kb 16-17 évesek lehettek, de az egyik csaj ott ismaradt bealudva (?!). Később egyik helyi dolgozó próbálta kitessékelni, de nemigazán akart felébredni. A végkifejlet előtt mi leléptünk. Nézegettünk még cipőket, egykét ruhásboltot, Zolinak vettünk kesztyűt, aztán hazajöttünk. Estére meghívtuk Noémiéket magunkhoz. Találtunk egy helyen igazi frankfurti visrslit, ami itt nagy kuriózum, mert az itteni virlsi vagy kolbász nem is tudom minek nevezzem, nos enyhén szólva is ehetetlen. Nem is paráztam volna azon, hogy ez így elég lesz e amíg anyu fel nem hívott, és kérdezte mit csinálok nekik...húú..hááát...semmit...!!! Vagyis virslit! PErsze mindenféle rágcsát előkésztettünk, majd reményedtünk, hogy tulképp ők ettek otthon. A biztonság kedvéért csináltam szendvicseket.
Szerencsére Noémiék vacsiztak rendeset. Az este nagyon jól telt, sokat beszélgettünk, a gyerekeknek megmutattam a laptopon a Where's my water c játékot, az le is kötötte Szofit, meg engem, de egy idő után az egész társaság a gép körül ült, és segített Szofinak.
11 után kimentünk a kikötőbe megnézni a tűzgolyós felvonulást. NAgyon jó volt végre igazi skót dudásokat látni, igazi skótszoknyás öltözetben. Aztán jöttek dobosok, és végül éjfél után jöttek a tűzlabdások, akik egy elég nagy tűzgolyót pörgettek maguk körül. Sajnos fotót nem csináltunk, viszont rajtunk kívül mindenki, úgyhogy biztos találunk majd fotót meg videót erről a neten. Megható volt nekünk...illetve nekem ez az egész, hogy itt vagyunk. Nagyon sokan voltak egyébként, mi is csak egy kerítésre felállva láttuk a felvonulást.
Utána hazajöttünk, és bedőltünk az ágyba.
Elsején csodálatos napsütésre ébredtünk, és amint összekaptuk magunkat egyértelmű volt, hogy irány a part!!! Vittünk fényképezőgépet is, úgyhogy lesznek majd fotók.
Gyönyörű idő volt, kicsit fújt a szél.
Gondoltam, nah vagizom, és leveszem a sapimat. Kb 10 percig nem volt rajtam, ennek az lett a vége, hogy iszonyatosan elkezdett fájni a fülem, valamint az orrom is, olyan délután 6ig. A fotókon lehet is látni, először sapi nélkül, majd sapival, végül sapka ÉS kapucni volt rajtam.
Elsétáltunk a kikötőbe, ott beültünk a helyi pubba, kávézni. Iggen, Zoli mondta is hogy dejó is lenne itt a bátyjéival whiskey-sni. Az emberek nagyon kedvesek, többen boldog újévet kívántak nekünk, és egy idős bácsika is mondta nekünk, hogy milyen csodálatos időnk van ma. Hehe. Tökjó.
Sétálgattunk még Stonehavenben, felfedeztük a könyvtárat, a közösségi házat, van egykét utca ahonnan csdálatos kilátás nyílik a kikötőre.
Hazaérve én szenvedtem az el nem múló orrfolyásomtól, Zoli pedig felfedezte, hogy van egy halom levél itt a lépcsőházban a mi lakásunk címére. Elkezdte kinyitogatni, majd elkezdte felolvasni ''Final Notice'' (Végső felszólítás) Hát csodálatos. Az utolsó lakó nem fizetett be valami 130 fontot, és a felszólítóleveek csak jöttek és jöttek, míg az utolsóban már olyan van írva, hogy bejöhetnek, és kikapcsolhatják az áramot. Remek, REMEK, REMEK!!!!!!!!!!!! Rögtön hívtam Noémit, de mondta h ne aggódjak, mert az ünnepek alatt úgysem fogják kikapcsolni, és 4-én meg rögtön fel kell hívni az ingatlanközvetítő irodát, hogy azonnal intézkedjenek. Illetve ezt követően azért az össz áramfogyasztásunk miatt is elkezdtünk aggódni, ui Zoli lemérte, hogy csak egy radiátor ami a nappaliban van (és ami alig fűt) 1,5 kW-ot eszik óránként. Szóval amikor felhívom az ingtlanosokat, ezt is meg kell mondani, hogy szar a fűtés. (Noémiék tanácsára azt fogjuk mondani, hogy aggódunk a biztonságunk miatt, mert nem fűt rendesen, és nehogy túlmelegedjen és kigyulladjon. -mondjuk tény, hogy a másik fűtőtest jobban fűt.
Az albival kapcsolatban van egykét aggasztó dolog. Az egyik a fűtés ugye. Mondjuk az elég nagy. Én ugye eléggé fázós is vagyok mindemellé.
A másik az egyik szomszédunk. Egyik éjjel arra lettünk figyelmesek, hogy kiabálás van... de ezekben a házakban úgy lehet hallani, mintha a szomszéd szobában lenne a szomszéd. Szóval egy párocska lakik mellettünk, de ezek kb 1,5 órán keresztül úgy üvöltöztek egymással, hogy azt hittük, megölik egymást, de legalábbis szakítanak. Sajnos ezt nem tették meg, így még másnap is kiabáltak egyórásat, majd ma is délután. (Az ilyenek minek maradnak együtt????)
Következő fájó pontja az albinak a lépcsőház, ami elég ótvar, bár egy porszívózás sokat dobna rajta. Ja és nincs postaládánk, és a levelek csakúgy összevissza le vannak rakva a lépcsőkre. Bár, ha visszaemlékezek arra az albérletre, amit mi szintén 550-ért néztünk Aberdeenben, és még akkor sem költöztünk volna oda ha fizettek volna érte...nagyon nagyon sokat, még akkor sem- szóval ahhoz képest sokkal sokkal jobb, bár még van hova fejlődni.
Ma másodika van, délelőtt bementem Noémivel a rendelőbe, hogy átnézzük a számítógépes rendszert, meg berendezzük a rendelőt, ahol kezdeni fogok. Végül az ablaknélküliben kezdek, sztem ott leszek amíg Noémi is itt lesz (február vége)
Szóval szépen berendeztem magamnak kb úgy, ahogy aMedcoban voltak a dolgok, majd szépen mindent lejegyeztem, hogy mit hol fogok találni. Hát a számítógépes rendszer nem éppen egyszerű. Illetve itt ugye nem csak a számítógép van, hanem tulajdnképpen az egész itteni fogászati rendszer működése. Szóval ezzel kiválóan elment az egész nap. Nagyon kis családias a hangulat. Mindeközben Zoli otthon maradt ugyanis megérkeztem a cuccok!!!! -jeeeeeeeeeeeeee!!! Végülis a sok huzavona után mégiscsak jó, hogy így döntöttünk...ehhe. A legjobban a téliszaláminak örültem. írtam is egy dalt ennek örömére, 'Téliszalámi, yeaaah'', lett a címe. (Szóval tényleg nagyon örültem). Zoli a Macjének örült nagyon, mikorra azaértem, már ment is rajta a zene. Szegény nagyon szenvedett, hogy csak az androidos számítógépes játékaim zenéit hallhatta, mint ''zene", de azok is 10 percenként ismétlődtek. Tegnap estére már vergődött az unalomtól. Most nagyon serényen éppen a tévét rakja össze.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)