Finding a Rent I/III.

Skóciában albérletet találni könnyű, mert rengeteg kiadó ingatlan van, legalábbis itt Aberdeenben és környékén. A mi taktikánk eredetileg az volt, hogy mielőtt kijöttünk volna Aberdeenbe szétnézni és a munkaszerződést alárírni, interneten keresgéltünk lakásokat, amiket majd megnézhetünk, netán le is foglalhatunk. Gyorsan kiderült, hogy ez teljesen életképtelen ötlet, mert egy-két nap alatt elkelnek az albérletek. És itt nem úgy megy, hogy megnézünk egyet, majd megígérjük, hogy visszahívjuk a kivételi szándékunkról stb-stb... Itt odamész, megnézed, kezetrázol, fizetsz és a tiéd. Ha nem startolsz rá egyből, akkor fél óra múlva simán kiadja a következő érdeklődőnek.

Azért a novemberi kiruccanásunk és lakásnézésünk megér egy misét! Tehát kijöttünk, telefonálgattunk és már egy albérlet sem volt kiadó azok közül, amiket kinéztünk. Az egyik ingatlanos viszont adott egy címet, hogy másnap reggel találkozzunk a háznál és nézzük meg. Gondoltuk nincs mit veszítenünk, így másnap reggel 10 óra magasságában a Watson St. 13 előtt álltunk. Mivel gyalog mentünk a környékre, így nem volt nehéz megállapítani, hogy itt nem az elit réteg él... A környező utcák szemetesek voltak, környéken sehol egy bolt vagy teázó. Szomszédos utcában pedig valami ipari telep volt. Ennek ellenére megvártuk az ingatlanost és megnéztük a lakást. A csávó kedves, angolja nagyon gyors, de viszonylag érthető volt. A lépcsőház nagyon koszos volt, a lakás pedig a második emeleten. Kinyitotta az ajtót, mi beléptünk és konkrétan elhánytuk magunkat. A padlószőnyegből áradt valami istentelenül büdös szag, a lakás telizsúfolva bútorokkal, ruhák, táskák, tányérok és poharak szanaszét. A fal dohos és penészes. Mintha valami házibuli másnapján csöppentünk volna be, ahol a piát szétlocsolták a földön és valami hányásszag kerengene még a levegőben. A legnagyobb előnyként azt tudta nekünk az ingatlanos mondani, hogy a háló ablakából látni lehet egész Aberdeent. Ez az egy igaz volt, de mindezt 650 fontért soknak találtuk, így angolos eleganciával annyit mondtunk, hogy ennél picit nagyobb albérletet szeretnénk.

A maradék 3-4 napban már egy albérletet sem néztünk meg, inkább arra helyeztük a hangsúlyt, hogy bejárjuk Aberdeent, hogy hol is laknánk szívesen. Ezt egy aberdeeni térképen jelölgettem. Ha ismered a várost egy-egy ilyen bejárással, akkor a későbbi albérletválasztásnál nagy segítségedre lehet a googlemaps utcanézegetője.

Pár nap alatt megváltozott a nézetünk, miszerint nem akarunk Aberdeenbe költözni, sokkal inkább valami kisebb városba, ami itt van a környéken (pl. Portlethen vagy Stonehaven). Aberdeen lakosságáról érdemes tudni, hogy kb. 200 ezer főre tehető, de majdnem ugyanennyien járnak be az aglomerációból, ami alatt egy-egy kisebb várost vagy halászfalut kell érteni. A keresésünk kiterjedt Portlethenre és Stonehavenre, amiből mi inkább az utóbbit szerettük volna. Óriási segítség volt, hogy Kata főnöke a környéken lakik és amit mi kinéztünk, azt Ő felhívta és megnézte. Végül így lett albérletünk Stonehavenben.

Folyt.köv...