1. nap

Halihó!

Az utunk többé kevésbé zökkenőmentes volt, dehát mindig olyan problémák merülek fel, amire az ember nem számít. Repülőúton idefele Zoinak rettenetesen megfájdult a fje süllyedésnél, de szerencsére hamar elmúlt. A repülőtéren sszefutottunk azzal a 2 magyar ismerősünkkel, akikkel novemberben összeimerkedtünk Aberdeenben, és jótaácsokkal láttak el, pl hogyan jussunk a reptérről a vonatállomásunkig.
Itt rdemes megjegyezni, hogy a reptér kijáratától indul a 100-as busz, ami 3,5 fontért bevisz a központba. Mindez ugye Edinburghban.
Edinburgh (kiejtése otthon Edinbóró, illetve hallottam már Edinbőrőnek is, a skótok Edinbráh-nak mondják, de úgy hogy végén egszívesebben hozzátennéd hogy Egészségedre) egy gyönyörű város. Csak buszból láttuk, de nagyon visszavágyom oda. Gazdag , gyönyörű házakkal, hangulatos pubokkal, nagy bevásárlóutcával.
Mivel függönyök nincsenek, rengeteg karácsonyfát láttunk azablakkban, ami nekem nagyon tetszett, illetve elmentünk az állatkert mellett, aho az otthoni hírek szerint pandák érkeztek, amire nagyon kiváncsi vagyok.
A Waverley Station elég nagy. És tiszta. Nincsen jegyárus néni é bácsi hanem önkiszolgáló jegyautomaták vannak. És ''utazókat segítő személyzet'' akik segítenek a bénázó utasoknak az autmatáknál. Mi előre megvettük a jegyeket egy barátnőm kártyájáról, a gond csak az volt hogy az automata kérte a kártyát is amivel a jegyet vettük. Persze nem ot nálunk. UTassegítő személyzet mondta h lehet h újra meg kell venni, de kérdezzük meg az infó pultnál, na ott sem voltak okosabbak, úgyhogy újra megvettük a jegyet. FElszálltunk a vonatra ami Aberdeenbe megy, majd leszállítottak ondván, hogy rossz azon a wc (bár amikor bemondták, én lelkileg felkészültem, hogy hát jó akkor nem megyek 2 órát wcre, de ez itt úgy látszik nem járja). Mikorra bemondták, már benn is állt az j vonatunk, ami a szomszédos vágányon volt.
Persze rossz vonatra szálltunk. Magyar embernek ugye létezik a MÁV és pont, sejtelmünk sem volt, hogy több vonattársaság létezik. Mi pont nem arra szálltunk, amerre a jegyünk szólt. Ezt észre is vette a kalauz, meg azt is hogy nemigazán vagyunk skótok, sem angolok, így csak szólt hogy jó, gyerekek erre jobban figyeljetek legközelebb. Huhhh.
A vonat percre pontosan érkezett Montroseba, ahol Noémi már vár minket. Kocsiba be, konstatáljuk, hogy Istentelenül fúj a szél, mjd irány Johnshaven, ahol Noémik laknak. Forralt borral vártak miket, meg vacsival, ajándékkal, mi pedig TúróRudival háláltuk ezt meg.
Este nem kellett sokáig altatni.

Másnap reggel korán kelés, irány a rendelő. Kb fél órás volt az út autóval. Mikor megérkeztünk már ott volt egy lány, aki aznap jött először asszisztensi állásra, Sarah. Sarah nagyon szimpatikus volt elsőre, (lehet h azért is, mert dicsérte az angolomat, ami azér hagy némi kívánnivalót maga után) később lehet h vele fogok dolgozni.
A rendelő nagyon jól felszerelt, Noémi el is kezdte a rendelést. Meglepetésemre nem volt olyan nagy a pörgés, mint amekkorára számjtottam. Bár főleg kontrollok voltak. A beteganyag középosztály. Szintén, mint az előző munkahelyemen. FOganyag is hasonló.
VAn eg nagyon hasznos fogászati program, amit nagyon át kell nyálaznom, rengeteg turbina és egyenesdarab, egy sterilizációs szoba, egy orvosi szoba -berendezés alatt-, egy recepció, Rachellel, aki a recepciós ( a Jóbarátokból jegyeztem meg a nevét).
Amíg én megfigyeltem a rndelő működését, Zoli a neten szörfözgetett, emailezett. Délben rájöttem, hogy az összes papíromat Noémiéknél hagytam, pedig szükség lett volna rá, amikor ma átvesszük az albérletet. AJJJJ TIPIC KATA. NAgy szerencsére az útlevelemet puszta véletlennek köszönhetően a kabátzsebemben hagytam, úgyhogy ebédidőbe elmentünk megkötni a szerződést Stonehavenbe.
Érdekes úgy egy városba költözni, hogy még soha nem voltál ott. Stonehavenről mindenki szépeket mondott. Azismerőseink is a reptéren, illetve Rachel is, aki ide is járt iskolába.
Véülis nem kellett semmilyen igazolvány az átvételez, 3 papírt alá kellett írni, és meg is kaptuk a kulcsokat.
Az albérlet nagyon helyes. Bár sokkal kisebb, mint amilyen a fotókon látszik. Elektromos fűtés van, amilyet életemben nem láttam, olyan mint egy sima radiátor, falra van szerelve és villannyal megy. Noémiéknek is ilyen van, azt mndja nem fogyaszt lyan vészesen.
Aszél ma is rettenetesen fúj, és süvít az albérlet ablakán, néjha annyira, hogy azt várom mikor csapódik be az ablak. De ezek biztnsági zárosak. LEhet, nem véletlen. Megérkezésünk után nem maradtunk sokáig, elindultunk felfedezni a várost. A szél miatt nem jutottunk messzire, találtunk egy helyi kifőzdét tengeri kilátással, na ott ettünk is egy jó csirkét sültkruplival illetve lasagnét sültkrumplival (mi mással), de egész finom volt, a felszolgálás kedves, az árak barátiak (a skótoknak). HOgy ledolgozzuk a kaját, sétáltunk egyet a parton. Én nagykabátban, Zoli poláros széldzsekiben, itt már találtunk olyan embereket, akiken volt sapka- egyébként itt vérciki, ahogy megfigyeltem- és mit találtunk még? Hát szörfösökeeeet!!! Szétfagytam ahogy rájuk néztem.
Majd elemntünk bevásárolni egykét cuccot az albiba, meg vacsira. Van itt egy Spar, de nem olyan mint otthon, kicsit lepukkantabb. Ki volt írva, hogy aki fiatalkorúnak vesz szeszes italt, azt 5000 font (!!!!!) bírságban részesítik. Az alap cuccok háát közepesen drágák. Van tea 1,5 fontért, ami 40 dbos, és ami Spar márkás, a skótoknak biztos ihatatlan, de nekem ez iható egyedül az itteni teákból, azok annyira erősek. Vettünk tartós kenyeret 1,8 font. Hazajöttünk az albinkba....hááát jobban is fűthetne ez az elektromos fűtőtest. Most mindenesetre befészkelődtem mellé a nagy bőrfotelunkban (amiről erős a gyanúm, hogy tényleg bőr).
Vacsi és fekvés.