Natural English - Pre-Intermediate

Múlt kedden elkezdődött az angolozásom. Még mielőtt belevágnék a sűrűjébe, írnék erről egy kis felvezetést. Mielőtt kiköltöztünk Skóciába, előtte már majdnem egy évig jártam angolra, hétvégenként 3 órára. Ez gyakorlatilag arra volt jó, hogy az egyébként totálisan nulla angolomat, egy normálisabb alapra fel lehessen hozni. Hosszú-hosszú évekig tanítottak nekem angolt, több-kevesebb sikerrel, de inkább kevesebbel. Részben ez az én hibám is, hogy nem tanultam rendesen, de sokszor az oktatási színvonallal is baj volt. A legnagyobb problémát abban láttuk, hogy nem mertem megmukkanni. Ez olyan szinten fejlődött, hogy amikor novemberben kint jártunk, Kata időnként teljesen le volt döbbenve felbátorodásomon, hogy itt kértem ezt, ott kértem azt és valahogy csak-csak sikerült minden. Úgyhogy angoltanáromnak Vikinek, ezúton is nagy-nagy köszönet jár: KÖSZI! :)

Most januárban pedig arra mentünk rá, hogy keressünk egy helyet, ahol ezt tovább lehetne fejleszteni. A saját logikánk és ajánlás alapján, a hónap közepén bementünk az Aberdeen College-ba. Sajnos már későn, mert a január 30-án kezdődő kurzusok megteltek. Legközelebb áprilisban lehetne jelentkezni, ami augusztusban indulna, de addig nem várhatunk. Ami nagy előnye lett volna, hogy lehet ösztöndíjat kapni, megtérítik az utazásod és mégiscsak a főiskolán vagy, ahol egy csomó más jó dolgot is találhatsz.

Aberdeen College

Mivel ez nem jött össze, egyik ebédszünetben a komplett fogászati csapat ráállt a nyelvtanfolyam keresésre, így találtunk rá az International House-ra, Aberdeenben. Beneveztünk egy 4 hetes, heti 3x2 órás tanfolyamra. Interneten bejelentkeztünk, kiküldtek egy tesztet, kitöltöttem, visszaküldtük és szóltak, hogy kedden du. 1-re menjek be. Így is tettem, ahol újra kitöltették velem ugyanazt a tesztet, majd beszélgetnem kellett egy nénivel. Nagyon kedves volt. Elárulta, hogy van itt Stonehavenben a parton egy nagyon-nagyon jó fagyizó, amit tegnap meg is találtam, de még nem teszteltem le. Egy szó, mint száz, elbeszélgettünk és ezzel felmérte, hogy kb. milyen szinten lehetek. Mivel minden megértettem és valahogy mindent elhadováltam neki, így a pre-intermediate csoportba sorolt.

Ezt követően odaküldtek hozzám egy fiatalabb srácot, aki aláíratott velem néhány papírt, mint egy gyépésnek megmutatta az órarendet, hogy mikor jöjjek és bekísért a csoportomhoz. Mielőtt belökött volna az órára, természetesen közölte, hogy érezzem jól magam és élvezzem meg minden. Na most én nagy svunggal beléptem és az összes mosoly az arcomra fagyott!... A látvány a következő volt. "U" alakban asztalok, ahol balról-jobbra az alábbi színeket látod: fekete-sárga-fehér-szürke-szürke-fekete-szürke-sárga-fekete-szürke-szürke. Valamint én, mint jóformán egyetlen fehér. Szóval egy tucat ember, akikről később kiderült, hogy a világ teljesen különböző helyeiről jöttek és ugyanúgy tudnak kb. angolul, mint én. Hogy mely nemzetek is képviseltetik magukat? Thaiföld, Malaysia, Columbia, Venezuella, Dubai, Angola, Olaszország és még egy-két más nemzet, köztük én képviselem Magyarországot. Mondanom sem kell, hogy fogalmuk sincs, hogy hol van...
Kezdeti riadalmam egyébként gyorsan tovaszállott. Nyilván nem azt vártam, hogy csupa vörhenyes, skótszoknyás helyi fog ott ülni, de azt hittem, hogy Európa azért nagyobb számban képviselteti majd magát. Most éreztem először azt, hogy Aberdeen tényleg a tengeri olajfúrásból él. Nyílván nem azért vannak itt ezek az emberkék, mert hogy olyan gyönyörű Aberdeen és a homokos tengerpartja...

A múlt hét alapján az egyik dubai és columbiai sráccal találtam meg legjobban a hangot. A dubai srác megkért, hogy dumáljak neki a saját nyelvemen, majd felordított a haverjának, hogy figyelj má' hát ez baszki ez spanyolul beszél!... :)
Aztán van még egy lány, aki csadort visel és egyáltalán nem tudok vele mit kezdeni... Zavar, hogy nem látom az arcát, csak a szemét. Főleg így angolon, ahol azért célszerű látni a másik száját és gesztikulációját, mert megkönnyíti az activityt. Valamint nem is nagyon beszél fiúkkal és férfi tanárokkal, ami vagy azért van, mert nem tud angolul vagy mert nem szabad. Azért így viszonylag nehéz lehet érvényesülni...

Érdekes a kulturális sokszínűség. A thai és a szaúd-arábiai angolnál kevés nehezebben érthetővel találkoztam...hozzájuk képest a skótok BBC angol beszélnek. A thai gyerek "beszélt" a saját filmjeinek színésznőiről. Picit felajzott lett, úgyhogy jobb is hogy nem értettem. A szaúdi csávónál az volt a jó, hogy pörgött a nyelve ezerrel. Azóta tudom az "always" helyes kiejtését, ami egyszerűen csak álváj... Illetve azt is megtudtam, hogy dubaiban valószínűleg könnyebb megélni, ha a király szülinapja alkalmából mindenkinek ad £2000-ot és egy hét szabadságot...

Zoli