Finding a Rent I/III.

Skóciában albérletet találni könnyű, mert rengeteg kiadó ingatlan van, legalábbis itt Aberdeenben és környékén. A mi taktikánk eredetileg az volt, hogy mielőtt kijöttünk volna Aberdeenbe szétnézni és a munkaszerződést alárírni, interneten keresgéltünk lakásokat, amiket majd megnézhetünk, netán le is foglalhatunk. Gyorsan kiderült, hogy ez teljesen életképtelen ötlet, mert egy-két nap alatt elkelnek az albérletek. És itt nem úgy megy, hogy megnézünk egyet, majd megígérjük, hogy visszahívjuk a kivételi szándékunkról stb-stb... Itt odamész, megnézed, kezetrázol, fizetsz és a tiéd. Ha nem startolsz rá egyből, akkor fél óra múlva simán kiadja a következő érdeklődőnek.

Azért a novemberi kiruccanásunk és lakásnézésünk megér egy misét! Tehát kijöttünk, telefonálgattunk és már egy albérlet sem volt kiadó azok közül, amiket kinéztünk. Az egyik ingatlanos viszont adott egy címet, hogy másnap reggel találkozzunk a háznál és nézzük meg. Gondoltuk nincs mit veszítenünk, így másnap reggel 10 óra magasságában a Watson St. 13 előtt álltunk. Mivel gyalog mentünk a környékre, így nem volt nehéz megállapítani, hogy itt nem az elit réteg él... A környező utcák szemetesek voltak, környéken sehol egy bolt vagy teázó. Szomszédos utcában pedig valami ipari telep volt. Ennek ellenére megvártuk az ingatlanost és megnéztük a lakást. A csávó kedves, angolja nagyon gyors, de viszonylag érthető volt. A lépcsőház nagyon koszos volt, a lakás pedig a második emeleten. Kinyitotta az ajtót, mi beléptünk és konkrétan elhánytuk magunkat. A padlószőnyegből áradt valami istentelenül büdös szag, a lakás telizsúfolva bútorokkal, ruhák, táskák, tányérok és poharak szanaszét. A fal dohos és penészes. Mintha valami házibuli másnapján csöppentünk volna be, ahol a piát szétlocsolták a földön és valami hányásszag kerengene még a levegőben. A legnagyobb előnyként azt tudta nekünk az ingatlanos mondani, hogy a háló ablakából látni lehet egész Aberdeent. Ez az egy igaz volt, de mindezt 650 fontért soknak találtuk, így angolos eleganciával annyit mondtunk, hogy ennél picit nagyobb albérletet szeretnénk.

A maradék 3-4 napban már egy albérletet sem néztünk meg, inkább arra helyeztük a hangsúlyt, hogy bejárjuk Aberdeent, hogy hol is laknánk szívesen. Ezt egy aberdeeni térképen jelölgettem. Ha ismered a várost egy-egy ilyen bejárással, akkor a későbbi albérletválasztásnál nagy segítségedre lehet a googlemaps utcanézegetője.

Pár nap alatt megváltozott a nézetünk, miszerint nem akarunk Aberdeenbe költözni, sokkal inkább valami kisebb városba, ami itt van a környéken (pl. Portlethen vagy Stonehaven). Aberdeen lakosságáról érdemes tudni, hogy kb. 200 ezer főre tehető, de majdnem ugyanennyien járnak be az aglomerációból, ami alatt egy-egy kisebb várost vagy halászfalut kell érteni. A keresésünk kiterjedt Portlethenre és Stonehavenre, amiből mi inkább az utóbbit szerettük volna. Óriási segítség volt, hogy Kata főnöke a környéken lakik és amit mi kinéztünk, azt Ő felhívta és megnézte. Végül így lett albérletünk Stonehavenben.

Folyt.köv...

3.nap - The Practice

A rendelő

Bár még nem dolgoztam a rendelőben, nagyon ígéretesnek tűnik.
A berendelés fél órás, és nincs olyan, hogy egy időpontra többen jönnek. A betegek nem nyavalyognak, ha 2 hétre előre kapnak időpontot. Valamint akkor sem, ha az első találkozásotok alkalmával nem csinálsz meg neki 4 tömést egyszerre, csak egy depurálást. Egy nagyon pöpec számítógépes program van a rendelőkben, ami össze van kapcsolva a recepcióval, és a recepciós beírja a gépbe ha megérkezett a beteg, és bennt klingel egyet a gép, de ki is lehet kapcsolni és akkor egy kis pálcikaemberke jelzi, hogy itt a beteg.
Ugyanúgy kitölt egy egészségügyi lapot a beteg, mint a Medcoban, de azt aztán bevisszük a gépbe, és van olyan lehetőség hogy ha legközelebb jön, és vmi fontos betegsége van, hogy egy felugró ablakkal figyelmeztessen, hogy mi is a baja, ami szerintem iszonyatosan fontos. A teljes kezelési tervet felállítod az elején, beviszed a gépbe, az automatán kijelzi neked, hogy mennyibe fog kerülni a kezelés, mennyit utal át az nhs és te mennyit keresel rajta. Persze a beteg ugyanúgy aláírja h beleegyezett a kezelésébe.
Higiénia:
hát hogy is mondjam...überhigiénia van. Kezelések után egyszerhasználatos, nedves törlőpapírokkal áttöröljük a széket. A turbinát, mikromotort, először tisztítják kézzel, majd uh-kádba kerülnek, majd autoklávba, ugyanez a helyzet a gyémánt fúrókkal, és eszközökkel. A gyökérkezekőtűket és az acélgömböket egy használat után kidobják.
Púdermetes rózsaszín gumikesztyűt használunk, és valami nagyon finom anyagú szintén rózsaszín maszkot.
Digitális kis rtg készülék van minden rendelőben, így a betegnek nem kell külön szaladgálni a rtgért....általában, kivéve most ui az egyik rtg gép befuccsolt (tök új), és kicsit megy a huzavona a javíttatással.
A beteganyag nagyon hasonló ahhoz, ami a MEdcoban volt, és a betegek is. Vannak nagyon aranyosak, és vannak olyanok akikről 2 perc alatt le lehet vágni, hogy nekik semmi sem lesz jó. Sokkal rosszabbra számítottam, amikor idejöttem. A betegek féléves kontrollra járnak, így általában 1-2 szuvas foguk van. Volt egy magyar lány is nemrégiben, hát neki volt a legrosszabb a foga idáig.
A recepciós lány, Rachel nagyon aranyos, Noémi sokindent rábíz, hogy intézze el, de amikor megkértem h segítsen pl internetcsomagot választani, rögtön fel is ajánlotta h felhívja nekem. Az egyik asszisztens lány, Sarah, most kezdi a fogászati asszisztensi munkát, korábban kórházban dolgozott, de 3 nap alatt nagyon szépen belejött. Ja!!! Az asszisztens letisztítja a széket és kezelés közben exhaustorral szív. NEm szaladgál felalá, meg nem ad időpontokat, nem csinál külsős röntgeneket- mert azok nincsenek is. Felveszi még a státuszt, és néhány kezelésenként átmegy a sterilizációs szobába (!!!!!), sterilizálni. Ahogy levettem, Sarahnak nagyon tetszik a munka, és Rachelnek is- aki előtte napi12 órákat dolgozott a Mercedes Benznél, és nem volt ebédszünetük.
A rendelésünk 9-től 5ig tart. 13-tól van egy egyórás ebédszünet, amit be kell tartani.
Fog jönni mégegy lány a recepcióra, ő is Sarah, ő egy kicsit olyan Ursulás, ő lesz a practice-manager, azaz ő intézi a rendeléseket, pl a javíttatásokat, hirdetésfeladást, betegtoborzást, a mindennapi ügyes bajos dolgokat, amit nálunk András intéz.
Sarah, már 8 éve dolgozik helyi fogászatban, előtte asszem fogászati asszisszens volt, tehát reméljük tudja mi a dörgés.
A lényeg, hogy úgy tűnik, egy egész helyes kis csapat kezd összeállni.

Ja igen... amalgám tömések. Van egy nagyon helyes kapszulás amalgámkeverő gép, ilyen zöld kapszulában van az amalgám, kb 3 mp alatt összekeveri egy helyes kis golyócskává, és szépen be lehet nyomni az üregbe. Tiszta és gyors.
Front fogakat kompozittal tömünk, de még a polimerizációs lámpa csövére is egyszerhasználatos bugyikat rakunk, a keresztfertőzés elkerülése miatt.
Szóval az a helyzet, hogy egyenlőre minden olyan szépnek tűnik, hogy el sem merem hinni. MEglátjuk milyen lesz, jan 4-től kezdek, eddig megfigyeltem.
Hú de várom, és hú de izgulok!!!!

2. nap - Shopping List

2 napja Skóciában- A bevásárlás

Ma reggel Noémi jött értem, bementünk a rendelőbe. A beteganyag teljesen hasonló, mint otthon. Volt ma egy magyar nő is.. hát neki voltak a mai napon a legrosszabb fogai. Mondtam is Sarahnak, hogy magyarok akkor mennek fogorvoshoz, ha nagyon fáj már, és igazam is volt. 1 körül megérkezett Zoli is aki busszal jött elször Stonehavenből Portlethenbe. Kicsit netezgettünk, majd irány a közelben lévő ASDA (majdnem Tesco, de nem). Van egy helyes kis kajálda része, ahol olcsón (szintén a Skótoknak) lehet enni. Mi chicken tikka-masalát ettünk, biztosra mentünk ugyanis már egyszer kipróbáltuk, és egy teljesen ehető indiai étel. Mielőtt bevásároltunk volna, azonban szétnéztünk a többi bevásárló helyen is. Homebase volt az egyik, meglepő módon lakberendezési áruház volt, ahol én már előre kinéztem magamnak egy helyes kis elektromos kandallót (nem lehet élni Skóciában kandalló nélkül!!!!), nem is olyan vészes 189 fontos áron. Persze ez a jövő zenéje. Zoli gyakorlatilag mint Aliz csodaországban, belemerült az árukba és az árakba, alig lehetett kirángatni.
Matalan volt a következő...nos azt nemigazán tudom hasonlítani semmihez otthon, van ruha is meg lakberendezési cucc is, a lényeg, hogy jóval olcsóbb, mint a Homebase volt.
A harmadik, legérdekesebb Argos névre hallgat. Argosnak van egy telefonkönyv vastagságú katalógusa, amiben Zoli szavaival élve Jézuskától géppuskáig minden van, és majdnem szó szerint. 20 oldal csak a porszívó választék. Ezt ingyen el lehet hozni, és órákig lapozgatni. Ha megtetszik valami, fogod, és megrendeled, és kihozzák.
Na, miután azt beszereztük, mentünk vissza az Asdába bevásárolni. Nagyn érdekes magyar embernek, hogy a kijárat egyben bejárat is, tehát ahol kimegyek a boltból, ott is tele van cuccokkal, nem feltételezik, hogy lop az ember, és nincsenek méteres detektoros kapuk, valamint egyszerre 18 pénztár nyitva volt, így nem volt sor.
Elég nagy a választék. Alapvetően a hús nagyon drága, de ha aznap jár épp le valami, akkor azt pár penniért el lehet vinni. Pl a sorban előttünk álló ember marhahús fasírtokat vett, fél kilót 40 penniért. Csirkemellfilé frissen fél kiló3 font (1200 Ft körül), fagyasztva 1 Font. Bevásároltunk néhány alap dolgot, hogy tudjunk itthon főzni.
Nade a teljesség kedvéért bemásolom a listánkat:
-bevásárlószatyor 6 penny (nagy, 1et vettünk a törékenyeknek, a kicsik ingyen voltak)
-Budweiser 1,56 font (alapvető élelmiszer)
-Dolmio spagettiszósz 1 font
-Floriol 1,59
-spagettitészta 0,89 (!!!!)
-tej -fél l 0,49
-asda pizza 1,50
-Nivea tusfürdő 1,85
-Camambert sajt 300 g 1
-Philadelphia vajkrém- 1
(300 g, duplája mint otthon)
Palmolive tusfürdő 1
Twinnings tea 80 db, 250g 2,89
Twinnings tea 50 db, 125g 2,36
Cadburry Rolls (imádnivaló csokis sütik) 1,08
tojás, 6 db, skót 1,50
hajkefe 2
mélyhűtött süti, profiterol szerű, 6 db 1
zsömleféleség 4 db 0,6
tortellini baconos 0,3 kg 1,5 (ezt el is fogyasztottuk vacsira, Isteni volt. Le is fotóztam, hogy Zoli főz)
darált hús fél kg 1,5
férfi nagypapa-papucs 3
fogkrém Oral-B 3,49 (felhívnám mindenki figyelmét, hogy ez volt a legdrágább, remélem jön majd orvosllátogató hozzánk)
fél kg reszelt sajt 2
olasz szalámi válogatás 2

+++ Helyi The co-operative
ariel 0,8 kg 2
ablaktisztító 0,99
konyhai tisztító 0,99
öblítő (1,0 l) 1
só (350 g) 1,49 (ennél azért van lényegesen olcsóbban is)
darálós üveges feketebors (50 g) 1,75
+++

A pénztárnál egy kb 18 éves fiú volt, nagyon aranyos. Fújt fertőtlenító spay-jel a pultra, majd ujját belenyomkodta, és azzal választotta szét a zacskókat. Na ilyet sem láttam még.
Jól megrakodva elindultunk vissza a rendelőbe, ami Zoli szerint 10 percre volt. Ez így is lett volna, ha nem az ellenkező irányba indulunk el a közben megint eléggé feltámadt szélben. Szétfagytunk persze. így kb 20-25 perces lett az út, amin nemigen láttunk járókelőket.
Az egyik kereszteződésben láttunk egy útjelzőtáblára kifeszítve egy lepedőt, amire ráírták, hogy HAppy 50th Birthday Mom, I love you. Ez mennyire kedves gesztus!!
Rendelőből Noémi hazahozott minket...miután felmelegedtünk kicsit, majd itthon főzés főzés.
Lassan fekvés.

1. nap

Halihó!

Az utunk többé kevésbé zökkenőmentes volt, dehát mindig olyan problémák merülek fel, amire az ember nem számít. Repülőúton idefele Zoinak rettenetesen megfájdult a fje süllyedésnél, de szerencsére hamar elmúlt. A repülőtéren sszefutottunk azzal a 2 magyar ismerősünkkel, akikkel novemberben összeimerkedtünk Aberdeenben, és jótaácsokkal láttak el, pl hogyan jussunk a reptérről a vonatállomásunkig.
Itt rdemes megjegyezni, hogy a reptér kijáratától indul a 100-as busz, ami 3,5 fontért bevisz a központba. Mindez ugye Edinburghban.
Edinburgh (kiejtése otthon Edinbóró, illetve hallottam már Edinbőrőnek is, a skótok Edinbráh-nak mondják, de úgy hogy végén egszívesebben hozzátennéd hogy Egészségedre) egy gyönyörű város. Csak buszból láttuk, de nagyon visszavágyom oda. Gazdag , gyönyörű házakkal, hangulatos pubokkal, nagy bevásárlóutcával.
Mivel függönyök nincsenek, rengeteg karácsonyfát láttunk azablakkban, ami nekem nagyon tetszett, illetve elmentünk az állatkert mellett, aho az otthoni hírek szerint pandák érkeztek, amire nagyon kiváncsi vagyok.
A Waverley Station elég nagy. És tiszta. Nincsen jegyárus néni é bácsi hanem önkiszolgáló jegyautomaták vannak. És ''utazókat segítő személyzet'' akik segítenek a bénázó utasoknak az autmatáknál. Mi előre megvettük a jegyeket egy barátnőm kártyájáról, a gond csak az volt hogy az automata kérte a kártyát is amivel a jegyet vettük. Persze nem ot nálunk. UTassegítő személyzet mondta h lehet h újra meg kell venni, de kérdezzük meg az infó pultnál, na ott sem voltak okosabbak, úgyhogy újra megvettük a jegyet. FElszálltunk a vonatra ami Aberdeenbe megy, majd leszállítottak ondván, hogy rossz azon a wc (bár amikor bemondták, én lelkileg felkészültem, hogy hát jó akkor nem megyek 2 órát wcre, de ez itt úgy látszik nem járja). Mikorra bemondták, már benn is állt az j vonatunk, ami a szomszédos vágányon volt.
Persze rossz vonatra szálltunk. Magyar embernek ugye létezik a MÁV és pont, sejtelmünk sem volt, hogy több vonattársaság létezik. Mi pont nem arra szálltunk, amerre a jegyünk szólt. Ezt észre is vette a kalauz, meg azt is hogy nemigazán vagyunk skótok, sem angolok, így csak szólt hogy jó, gyerekek erre jobban figyeljetek legközelebb. Huhhh.
A vonat percre pontosan érkezett Montroseba, ahol Noémi már vár minket. Kocsiba be, konstatáljuk, hogy Istentelenül fúj a szél, mjd irány Johnshaven, ahol Noémik laknak. Forralt borral vártak miket, meg vacsival, ajándékkal, mi pedig TúróRudival háláltuk ezt meg.
Este nem kellett sokáig altatni.

Másnap reggel korán kelés, irány a rendelő. Kb fél órás volt az út autóval. Mikor megérkeztünk már ott volt egy lány, aki aznap jött először asszisztensi állásra, Sarah. Sarah nagyon szimpatikus volt elsőre, (lehet h azért is, mert dicsérte az angolomat, ami azér hagy némi kívánnivalót maga után) később lehet h vele fogok dolgozni.
A rendelő nagyon jól felszerelt, Noémi el is kezdte a rendelést. Meglepetésemre nem volt olyan nagy a pörgés, mint amekkorára számjtottam. Bár főleg kontrollok voltak. A beteganyag középosztály. Szintén, mint az előző munkahelyemen. FOganyag is hasonló.
VAn eg nagyon hasznos fogászati program, amit nagyon át kell nyálaznom, rengeteg turbina és egyenesdarab, egy sterilizációs szoba, egy orvosi szoba -berendezés alatt-, egy recepció, Rachellel, aki a recepciós ( a Jóbarátokból jegyeztem meg a nevét).
Amíg én megfigyeltem a rndelő működését, Zoli a neten szörfözgetett, emailezett. Délben rájöttem, hogy az összes papíromat Noémiéknél hagytam, pedig szükség lett volna rá, amikor ma átvesszük az albérletet. AJJJJ TIPIC KATA. NAgy szerencsére az útlevelemet puszta véletlennek köszönhetően a kabátzsebemben hagytam, úgyhogy ebédidőbe elmentünk megkötni a szerződést Stonehavenbe.
Érdekes úgy egy városba költözni, hogy még soha nem voltál ott. Stonehavenről mindenki szépeket mondott. Azismerőseink is a reptéren, illetve Rachel is, aki ide is járt iskolába.
Véülis nem kellett semmilyen igazolvány az átvételez, 3 papírt alá kellett írni, és meg is kaptuk a kulcsokat.
Az albérlet nagyon helyes. Bár sokkal kisebb, mint amilyen a fotókon látszik. Elektromos fűtés van, amilyet életemben nem láttam, olyan mint egy sima radiátor, falra van szerelve és villannyal megy. Noémiéknek is ilyen van, azt mndja nem fogyaszt lyan vészesen.
Aszél ma is rettenetesen fúj, és süvít az albérlet ablakán, néjha annyira, hogy azt várom mikor csapódik be az ablak. De ezek biztnsági zárosak. LEhet, nem véletlen. Megérkezésünk után nem maradtunk sokáig, elindultunk felfedezni a várost. A szél miatt nem jutottunk messzire, találtunk egy helyi kifőzdét tengeri kilátással, na ott ettünk is egy jó csirkét sültkruplival illetve lasagnét sültkrumplival (mi mással), de egész finom volt, a felszolgálás kedves, az árak barátiak (a skótoknak). HOgy ledolgozzuk a kaját, sétáltunk egyet a parton. Én nagykabátban, Zoli poláros széldzsekiben, itt már találtunk olyan embereket, akiken volt sapka- egyébként itt vérciki, ahogy megfigyeltem- és mit találtunk még? Hát szörfösökeeeet!!! Szétfagytam ahogy rájuk néztem.
Majd elemntünk bevásárolni egykét cuccot az albiba, meg vacsira. Van itt egy Spar, de nem olyan mint otthon, kicsit lepukkantabb. Ki volt írva, hogy aki fiatalkorúnak vesz szeszes italt, azt 5000 font (!!!!!) bírságban részesítik. Az alap cuccok háát közepesen drágák. Van tea 1,5 fontért, ami 40 dbos, és ami Spar márkás, a skótoknak biztos ihatatlan, de nekem ez iható egyedül az itteni teákból, azok annyira erősek. Vettünk tartós kenyeret 1,8 font. Hazajöttünk az albinkba....hááát jobban is fűthetne ez az elektromos fűtőtest. Most mindenesetre befészkelődtem mellé a nagy bőrfotelunkban (amiről erős a gyanúm, hogy tényleg bőr).
Vacsi és fekvés.