Natural English - Pre-Intermediate

Múlt kedden elkezdődött az angolozásom. Még mielőtt belevágnék a sűrűjébe, írnék erről egy kis felvezetést. Mielőtt kiköltöztünk Skóciába, előtte már majdnem egy évig jártam angolra, hétvégenként 3 órára. Ez gyakorlatilag arra volt jó, hogy az egyébként totálisan nulla angolomat, egy normálisabb alapra fel lehessen hozni. Hosszú-hosszú évekig tanítottak nekem angolt, több-kevesebb sikerrel, de inkább kevesebbel. Részben ez az én hibám is, hogy nem tanultam rendesen, de sokszor az oktatási színvonallal is baj volt. A legnagyobb problémát abban láttuk, hogy nem mertem megmukkanni. Ez olyan szinten fejlődött, hogy amikor novemberben kint jártunk, Kata időnként teljesen le volt döbbenve felbátorodásomon, hogy itt kértem ezt, ott kértem azt és valahogy csak-csak sikerült minden. Úgyhogy angoltanáromnak Vikinek, ezúton is nagy-nagy köszönet jár: KÖSZI! :)

Most januárban pedig arra mentünk rá, hogy keressünk egy helyet, ahol ezt tovább lehetne fejleszteni. A saját logikánk és ajánlás alapján, a hónap közepén bementünk az Aberdeen College-ba. Sajnos már későn, mert a január 30-án kezdődő kurzusok megteltek. Legközelebb áprilisban lehetne jelentkezni, ami augusztusban indulna, de addig nem várhatunk. Ami nagy előnye lett volna, hogy lehet ösztöndíjat kapni, megtérítik az utazásod és mégiscsak a főiskolán vagy, ahol egy csomó más jó dolgot is találhatsz.

Aberdeen College

Mivel ez nem jött össze, egyik ebédszünetben a komplett fogászati csapat ráállt a nyelvtanfolyam keresésre, így találtunk rá az International House-ra, Aberdeenben. Beneveztünk egy 4 hetes, heti 3x2 órás tanfolyamra. Interneten bejelentkeztünk, kiküldtek egy tesztet, kitöltöttem, visszaküldtük és szóltak, hogy kedden du. 1-re menjek be. Így is tettem, ahol újra kitöltették velem ugyanazt a tesztet, majd beszélgetnem kellett egy nénivel. Nagyon kedves volt. Elárulta, hogy van itt Stonehavenben a parton egy nagyon-nagyon jó fagyizó, amit tegnap meg is találtam, de még nem teszteltem le. Egy szó, mint száz, elbeszélgettünk és ezzel felmérte, hogy kb. milyen szinten lehetek. Mivel minden megértettem és valahogy mindent elhadováltam neki, így a pre-intermediate csoportba sorolt.

Ezt követően odaküldtek hozzám egy fiatalabb srácot, aki aláíratott velem néhány papírt, mint egy gyépésnek megmutatta az órarendet, hogy mikor jöjjek és bekísért a csoportomhoz. Mielőtt belökött volna az órára, természetesen közölte, hogy érezzem jól magam és élvezzem meg minden. Na most én nagy svunggal beléptem és az összes mosoly az arcomra fagyott!... A látvány a következő volt. "U" alakban asztalok, ahol balról-jobbra az alábbi színeket látod: fekete-sárga-fehér-szürke-szürke-fekete-szürke-sárga-fekete-szürke-szürke. Valamint én, mint jóformán egyetlen fehér. Szóval egy tucat ember, akikről később kiderült, hogy a világ teljesen különböző helyeiről jöttek és ugyanúgy tudnak kb. angolul, mint én. Hogy mely nemzetek is képviseltetik magukat? Thaiföld, Malaysia, Columbia, Venezuella, Dubai, Angola, Olaszország és még egy-két más nemzet, köztük én képviselem Magyarországot. Mondanom sem kell, hogy fogalmuk sincs, hogy hol van...
Kezdeti riadalmam egyébként gyorsan tovaszállott. Nyilván nem azt vártam, hogy csupa vörhenyes, skótszoknyás helyi fog ott ülni, de azt hittem, hogy Európa azért nagyobb számban képviselteti majd magát. Most éreztem először azt, hogy Aberdeen tényleg a tengeri olajfúrásból él. Nyílván nem azért vannak itt ezek az emberkék, mert hogy olyan gyönyörű Aberdeen és a homokos tengerpartja...

A múlt hét alapján az egyik dubai és columbiai sráccal találtam meg legjobban a hangot. A dubai srác megkért, hogy dumáljak neki a saját nyelvemen, majd felordított a haverjának, hogy figyelj má' hát ez baszki ez spanyolul beszél!... :)
Aztán van még egy lány, aki csadort visel és egyáltalán nem tudok vele mit kezdeni... Zavar, hogy nem látom az arcát, csak a szemét. Főleg így angolon, ahol azért célszerű látni a másik száját és gesztikulációját, mert megkönnyíti az activityt. Valamint nem is nagyon beszél fiúkkal és férfi tanárokkal, ami vagy azért van, mert nem tud angolul vagy mert nem szabad. Azért így viszonylag nehéz lehet érvényesülni...

Érdekes a kulturális sokszínűség. A thai és a szaúd-arábiai angolnál kevés nehezebben érthetővel találkoztam...hozzájuk képest a skótok BBC angol beszélnek. A thai gyerek "beszélt" a saját filmjeinek színésznőiről. Picit felajzott lett, úgyhogy jobb is hogy nem értettem. A szaúdi csávónál az volt a jó, hogy pörgött a nyelve ezerrel. Azóta tudom az "always" helyes kiejtését, ami egyszerűen csak álváj... Illetve azt is megtudtam, hogy dubaiban valószínűleg könnyebb megélni, ha a király szülinapja alkalmából mindenkinek ad £2000-ot és egy hét szabadságot...

Zoli

1 hónapja Skóciában

Ó, mit nem adtam volna egy hónappal ezelőtt azért, hogy olvashassam a mostani írásomat! Összefoglalva az egészet. Jól érezzük magunkat, mostmár elkezdtünk berendezkedni, hozzászokni az itteni léthez...felfogni azt, hogy a tengerparton élünk. Bár néha még mindig hihetetlen, hogy tényleg itt vagyunk.
A skótok általában rendesek. Túl sok helyes pasi nincs, de helyes csajok sincsenek. Van egy-két kigyúrt skót férfi, akiket mi "harcos"-nak hívunk. A tinédzserek...rosszak. Szemetelnek, sikongnak, kiabálnak.
        
       Egyik nap a  rendelő előtt pl. azzal játszottak, hogy kólásdobozba öntöttek öngyújtófolyadékot, és felgyújtották. Na erre egyik beteg ki is hívta a rendőrséget és a tűzoltókat. Az utóbbiak ott voltak 10 perc múlva - persze a kölykök már sehol -, de tudták, hogy a közeli iskolából jöttek és a tűzoltó szépen el is ment az iskolába. A rendőrök pedig másnap jöttek ki jegyzőkönyvet felvenni. Az egyik rendőr annyira tetszett az asszisztensemnek, hogy alig lehetett berángatni a rendelőbe dolgozni. :) Szóval azért nem marad büntetés nélkül...reméljük.

Aztán azt is észrevettük, hogy a buszsofőrök nagyon taplók lenni. Erre van is egy sztorim. Egyik reggel, amikor busszal mentem be, a megszokott alacsony padlós busz helyett egy magasabb jött, sofőrnek mondom, hogy hova kérem a jegyet és odaadtam neki egy 20 £-ost. Erre közölte, hogy hát nem tud visszaadni, majd gyűjt a buszmegállóknál, és mikor leszállok, visszaad. Mondom jó. Utazunk utazunk, elérkezünk a leszállásomhoz. Kérdeztem tőle, hogy akkor hol a visszajáróm, na ekkor motyorgott valamit, az orra alatt, de addigra egy utas már látta a szenvedést az arcomon és oda is jött megkérdezni, hogy adjon-e aprót, mire a sofőr közölte hogy nem kell. Kinyitott egy ládikát, ami tele volt apróval, és kb. hozzámvágta a pénzt. Na ezen eléggé felhúztam ám magam és a mai napig nem tudom hova tenni.

A rendelőbe úgy néz ki egy új asszisztens jön és nemsokára a másik fogorvos, Pedro is megérkezik, aki portugál. Hát nagyon kiváncsi leszek.
Ja igen, közben Zoli elkezdett angolra járni, de erről majd szerintem ő ír egy bejegyzést. Nagyon vicces!
Időközben intézem a papírügyeimet is.




Időrendben a következőknek kell lennie:
1. Lakás, albérlet, bérelt szoba, bármi, ami igazolja, hogy Te itt laksz. Ezt nekünk Noémi intézte, de nem volt túl egyszerű. Mint megtudtuk, helyi referencia nélkül nagyon nehéz albérletet találni. (Tipp azoknak, akik bajba kerülnek ezzel kapcsolatban: próbáljanak referenciát kérni ismerősöktől, akik kint laknak, vagy próbáljanak ismerősökhöz bejelentkezni...ha van ilyen.)

2. Brit bankszámla
Itt Skóciában ajánlani tudom a LLoyds TSB-t, állítólag náluk a legkönnyebb számlát nyitni külföldiként. Mi ezt már meg is tettük. Ami az utolsó papírmunkát illeti, az intézkedő nénike felajánlotta, hogy bedobja a rendelőbe, ahol dolgozom, mert úgyis arra lakik. Hát nem édes?
Jah igen, a bankszámlához már kellett egy "utility bill" vagyis egy számla, ami a  Te nevedre szól, tehát albérletben ugye a legelső, hogy átíratod a nevedre a gázt, a villanyt vagy a netet.

3. National Insurance Number (NI)
Ezt egy központi hivatalnál kell igényelni, időpontot kell kérni, és egy 20 perces interjú keretében megkérdezik, hogy eddig hol laktál, most hol laksz, mennyi ideje laksz ott, mikor érkeztél az UK-ba.
Ez a NI az olyan, mint nálunk a TB, de ez itt mindenhol kell, úgyhogy fontos.


Amivel viszont bajban vagyok azok az itteni ruhák. Először is egy csomó nemzetközi márka hiányzik innen. Pl. nincs se Mango, se Berschka, se TallyWeil, pedig ezekhez már úgy hozzá vagyok szokva. És az itteni divat, hát...katasztrófa a köbön. Itt most az a divat, hogy úgy öltöznek, mint a nagymamám. Kötött óriásgombos kardigánok, meg olyan pólók, hogy az egész hasam kivan belőle. A cipők otrombák, szóval amióta kint vagyunk én még egy darab ruhát nem vettem. Ez azért durva, nem?!
Jó, hogy van mondjuk H&M, meg láttam 1 db Zarát, dehát többre gondoltam. Itt nagy divat az Abercrombie márka, főleg fiatalabbak körében (egy pulcsi 25 000 Ft körül mozog).
Állítólag Dundeeban van valami nagy outlet központ, na alig várom már hogy legyen autónk.
Ha minden igaz jövő hét végén veszünk is vagy max. még egy hét, és soha többé tapló buszsofőr, vagy 30 perc didergés a buszmegállóban!

Most hirtelenjében ennyi.
Kata

A papírpénz

Az Egyesült Királyság általában igyekszik mindenben különbözni Európától. Beszélhetünk itt a két csapos mosdóról, a közlekedésről vagy akár a fontról. Bár ez utóbbit inkább okos ötletnek tartom. Szerintem jobban jártak, hogy nem vezették be az eurót, mert így stabilabb és kiszámíthatóbb a valutájuk.

De ki hinné, hogy még ezen belül is lehet különcködni?!
A skótok is "igyekeznek" elszakadni angliától - ez mondjuk földrajzi adottságaikból fakadóan picit nehéz lesz, de azért FREEDOM! Így lehet az, hogy három skót bank (Clydesdale Bank, Bank of Scotland, The Royal Bank of Scotland plc), további 4 féle papírpénzt nyom mindegyik címletből (£5, £10, £20, £50). Valamint, az internet tanulsága szerint a felsorolt bankok £100-os bankjegyet is forgalomba hoztak, de ilyennel még nem találkoztam. A múlt héten összegyűjtöttem a £10 és £20 fontos bankjegyeket, íme (ha rákattintasz a képre, akkor megjelenik nagyobb méretben):

Angol és skót papírpénzek

Tehát az angol fontot is beleszámítva, mindegyik címletből 5 féle létezik. A címletek között két hasonlóság van, ez pedig a méretük és az értékük. Ami fontos, hogy Skóciában lehet fizetni az angolok pénzével. (Nem próbáltam, de szerintem fordítva ez nem működik!...)

Angliának a pénzét elég nehéz felismerni... Amelyik bankjegy előlapján II. Erzsébet királynő szerepel, na az angol! Nem bonyolítják túl a dolgot. Viszont az igazság az, hogy a skót pénzek nekem sokkal jobban tetszenek. Színesebbek, szebbek és változatosabbak.

Különcködés képpen, én szívesen látnék pl. £25-os skót bankjegyeket...

Zoli