Az időjárásról: Az első, amire mindenki felhívta a figyelmünket kiutazásunk előtt: "Vigyél meleg ruhákat, főleg esőkabátot, sapkát-sálat, vízálló bakancsot, mert ott nagyon cudar idő van! Mindig borús az ég és esik az eső." Nos, a valóság ettől 90%-ban eltér! Az időjárás nem fáraszt le, magyarán nem leszel tőle depressziós és nem kell úgy kimenned az utcára, mintha a Mount Everest-et szeretnéd megmászni. Viszont az idő változékony. Nagyon könnyen előfordulhat - velünk is volt ilyen -, hogy szikrázó napsütésben elmentünk itt a környéken sétálni, majd betértünk a boltba 5 percre és mikor kijöttünk 45 fokos szögben esett az eső. Persze vannak napok, amikor borús az idő, de akad legalább ugyanennyi napos is. A leginkább befolyásoló tényező a szél, tekintve hogy tengerparti városban élünk. A szélnek két fokozata van: fúj vagy nem fúj. Ha fúj, akkor viszont nagyon és célszerű sapkával és kesztyűvel felszerelkezni. A helyieket ilyen értelemben könnyen meg lehet ismerni, mert sok esetben egy szál polóban szaladgálnak...
A szelektív hulladékról: Ami meglepő volt számunkra, hogy a szelektív hulladékgyűjtés egyáltalán nem egy megszervezet történet. Legalábbis nem találsz szelektív kukákat az utcákon és mindenféle felhívást, hogy ide ezt gyűjtsd, oda pedig azt. Meglepő, de valahogy ez a József Attila lakótelepen sokkal jobban működött... Internetes keresgélést követően, a helyi sportközpontnál találtunk egy szelektív hulladékgyűjtő szigetet, úgyhogy hetente egy-egy este oda szoktam vinni a szemetünket.
A közösségi közlekedésről: A buszvezetőknek is két kategóriája létezik: kedves vagy bunkó. Nem egyszer volt rá példa, hogy próbálnak mindenféle trükkel átverni, hogy mennyi is a jegy és hogy nem tud visszaadni stb-stb. Lényeges különbség, hogy a busszal való közlekedés drágának mondható, de a buszok viszonylag tiszták. Az emberek sorba állnak a megállókban - ezt otthon nehéz lenne elképzelni. És itt is léteznek emeletes buszok (duble-decker bus), amit nagyon bírok. Pont olyan lelkesen mászok fel az emeletre és ülök le lehetőleg legelőre, mint a kisgyerekek. :)
(A buszokról és vezetőikről még egy későbbi bejegyzésben írunk...)
A vonatokkal eddig nagyon meg vagyunk elégedve! Percre pontosak, tiszták és gyorsak. Mindehhez képest, rövidebb távon jobb árban vannak a buszhoz képest.
A várakozásról: Ha várakozni kell valamiért (pl. buszra), akkor elmondható a skótokról, hogy birka türelmük van! Volt rá példa, hogy egy órányi várakozásnál annyi ingert váltott ki az előttem álló 70 körüli néniből az egész, hogy az órájára nézett. Ebből is látszik, hogy nem egy stresszes népség...
A fiatalságról: A kamaszok sok esetben taj parasztok. Flegmák, szemetelnek, gyújtogatnak, hógolyóval dobálják az ablakodat...legalábbis ezeket tapasztaltuk. Valószínűleg ez amolyan jómódból és unalomból fakadó egyveleg. Viszont elgondolkoztat minket, hogyha netán egyszer gyerekünk lesz, akkor szeretnénk-e, ha ilyen közegbe járna nap mint nap? A válasz szerintem egyszerű és egyértelmű: nem.
A segítőkészségről: Ha kérdésed van egy üzletben, akkor maximális mértékben meghallgatnak és válaszolnak a kérdésedre. Nem odáznak el, hogy "megint egy hülye vevő"... Pl. megállt Kata új órája és gondoltuk, hogy veszünk bele egy elemet. Az óraboltban elmondtuk, hogy mi a gondunk és a hölgy készségesen elmondta, hogyha a pöcköt visszanyomjuk az órán, akkor újra ketyegni fog. Saját birkaságunkon elnevettük magunkat...majd az eladó teljes komolysággal ránk nézett, hogy ne nevessünk, mert ez másokkal is gyakran előfordul. Úgyhogy arcomat áthatotta a komolyság, mint a Brian életében a katonákét, amikor kimondták, hogy "Fikusz Kukisz"...
Tömören elsőre ennyit gondoltam, de még hosszasan lehetne sorolni. Erről még a későbbiekben valószínűleg írunk.
Zoli
